Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magyar kormányprogramok 1867-2002 (Ism.: Szabó Dániel) 783

786 TÖRTÉNETI IRODALOM jogos volt, ilyen mondatok szerepelnek a beszédben, „"... a magyar állam magyar nemzeti irányban való fejlesztése, a magyar állameszme biztosítása és fenntartása", „Az egységes magyar állam magyar jellegének első sorban leendő ápolását korlátok közé szoríttatni nem engedjük." S mindezek nem maradnak puszta szavak, a miniszterelnök a nemzetiségi ügyeknek a miniszterelnökségen való koncentrálásával, a nemzetiségi társadalmak (és az uralkodói felhívásnak ez esetben megfelelően a munkás- és agrármozgalmaknak) rendszeres megfigyelésével, stb. nem éppen toleranciájával írta be nevét a századforduló történetébe. Ugyanakkor a sajtóról egy szó sem hangzik el a miniszterelnöki beszédben — valószínűleg nem akarta az ellenzék egyáltalában nem barátságos első reakcióját még inkább rontani — , kormányának működése során, ugyanakkor (sikertelen) kísérletet tett a sajtóügyeknek az esküdtbíráskodás alól való kiemelésére, ami egyszerre felelt meg utasításainak és intoleráns alkatának. A jelzett két momentum azt mutatja, hogy az uralkodóval való egyeztetés — ha túlzottan a részletekbe ment — még mindig lehetőséget biztosított a miniszterelnöknek, ha és ameddig az alapvető feladatot a dualista struktúra minden formában való védelmét végrehajtotta, saját elképzeléseinek hirdetésére. Különleges helyzetet mutat az 1917-ben létrejött és rövid ideg működő Esterházy kormány programja. Ezt gróf Esterházy Móric kabinetjének második ülésén terjesztette minisztertársai elé. (Jeleznem kell, hogy a jegyzőkönyv szerint már az első ülésen elhangzottak a programra vonatkozó megjegyzések, mikor gróf Apponyi Albert minisztertársai nevében támogatásáról biztosítja a miniszterelnököt, s a győzelmes béke mellett az általános választójogi reform szükségességét hangsúlyozza.) Az említett különleges helyzet egyrészt a kormány kisebbségben létéből következett, a többségi Nemzeti Munkapárt továbbra is Tisza István gróf mögött sorakozott fel, aki a kormány lemondását éppen azzal indokolta, hogy „ő felsége a kormánynak a választójogra vonatkozó javaslataihoz nem járult hozzá, ...". Másrészt különleges volt a helyzet a kormány koalíciós jellegéből következően (az Alkotmánypárt mellett a két Függetlenségi Párt, a Néppárt és a Demokrata Párt politikusai vesznek részt benne.) Ez a koalíciós jelleg tükröződik a miniszterelnöki beszéd minisztertanácsi vitájában, mikor Apponyi kijelenti, hogy mind a képviselőházban, mind a főrendiházban a kormány bemutatkozása után nyilatkozatot fog tenni, melyben kifejti, hogy „a (gazdasági) kiegyezés kérdésében nem vállalhat szolidaritást a kormánynak e tárgyban tett nyilatkozatával, hanem fenntartja erre vonatkozólag teljes akciószabadságát." Ezt a nyilatkozatot azután mindkét házban meg is tette, az ismertetett kiadvány olvasói, azonban, erről a véleményeltérésről csak a már említett CD megjelenése után annak olvasásakor értesülhetnek. Érdekes módon a következő kormányok (Wekerle Sándor vezetésével tulajdonképpen három részben eltérő kabinet működik 1918 végéig) formálisan, a minisztertanácsi ülésen nem tárgyalják meg a kormányprogramot.) 1917 augusztusában és 1918 májusában az I. és III. kormány esetében nincs nyoma annak sem, hogy egyáltalában szóba került itt az adott aktus, 1918 januárjában a II. kormánynál Wekerle egyeztet a kormánytagokkal a bemutatkozó beszéd tartásának időpontjáról, s a január 26.-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve szerint a kormány a választójogi törvényjavaslat mielőbbi országgyűlési tárgyalásáról határoz. A különböző jellegű programok együtt, egymás mellett élésének érdekes példája Gömbös Gyula kormányprogramja. Mikor 1932. október 11-én megtartja bemutatkozó beszédét, már készül az ún. 95 pontos program, aminek kiadására csak két héttel később kerül sor. A kormányprogram vitában Gömbös jelzi, hogy minisztertársaival már tárgyalta, pártjában s számos más helyen már előterjesztette, ismertette az ekkor még körülbelül 100 pontosra tervezett programot. A két szöveg ugyanakkor nem azonos. A később megjelenő sokkal inkább programszerű, míg a bemutatkozó beszéd messze több elvi megfogalmazást tartalmaz, s a korábbi gyakorlatnak megfelelően a miniszterelnök elsősorban mint saját álláspontját, néhány ponton mint saját megváltoztatott, a korábbiaktól eltérő álláspontját adja elő. Itt is jellemző a programbeszédnek a szóbeliségből (is) következő szubjektivitása. 1949 után nem kérdés, hogy a kormánytól függ-e a kormánypárt, vagy fordítva, egyértelműen a Párt a meghatározó. Ha megvizsgáljuk az 1956-os forradalom után először összeülő országgyűlésen 1957. május 9-én Kádár János által elmondott „kormányprogram" keletkezéstörténetét a kiadott dokumentumok tükrében a következőket látjuk. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága (a Politikai Bizottság elődje) április 30.-án jóváhagyja az Országgyűlés májusi időszakának napirendjét (ekkoriban nem állandóan, hanem évente pár napig ülésező parlamenttel találkozhatunk). Az IB határozata szerint elégséges, ha a sajtóban csak három nappal korábban közlik, hogy sor kerül az országgyűlés összehívására. Végül május 7.-én jelenik meg a hír a Népszabadságban. Tulajdonképpen elfogadják Apró Antal javaslatát: „Ne csináljunk ebből országos rek-