Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Oroszország és Európa (Ism.: Niederhauser Emil) 780

780 TÖRTÉNETI IRODALOM ugyancsak hozzájárult a magyarellenességhez, az antiszemita vonásokat a magyar ellenség elfedte. Utószavában a szerző rövid áttekintést ad a magyarságkép 1918 utáni alakulásáról. Az első Jugoszlávia korszakában a negatív kép uralkodó maradt, csak a harmincas években kezdett módosulni a szerb-horvát ellentétek kiéleződése miatt. A második világháború után pedig a Sztálinnal történt szakítás miatt a csatlósállamokkal szemben általánossá vált az ellenséges viszony. Érdemi változás csak a rendszerváltozás után következett be, a horvát önállósulás magyar támogatása miatt is. Egy 1994-es felmérés szerint a horvátok többsége az osztrákok mellett a magyarokat tartja a legjobb barátoknak, csak 0,3% tekinti továbbra is ellenségnek. Sokcsevits Dénes két fejezetben sajátos területeken is vizsgálja az imázs alakulását. A történeti munkákban a modern korban általánossá vált az ellenséges kép, sőt már nemcsak a 19. század vonatkozásában, hanem a kezdetektől, a magyarok mindig akadályozták a horvátok fejlődését. Minthogy a tankönyvek is óhatatlanul ezt a felfogást képviselték, ez igen hosszú időszakra szabta meg a negatív kép uralmát. Az irodalommal foglalkozó másik fejezet nagyjából az általános képhez igazodást mutatja ki az irodalomban, ahol az ellenséges állásfoglalás még erősebb formákban mutatkozhatott meg, pl. A. G. Matos egyébként nagyon is magasszínvonalú alkotásaiban. Sokcsevits különösen a regényekből hoz sok példát a magyar szereplők ellenséges ábrázolására. Külön kell szólni egyrészt a jól tagolt bibliográfiáról, amely a horvát emlékiratokat és korabeli politikai vitairatokat is felöleli, és a képek jegyzékéről, amelyik mindegyik képhez hasznos magyarázatokat is ad. Sajnos viszont a képek minősége sok kívánnivalót hagy hátra, ahogy a szöveg is olykor tipográfiai szempontból eléggé gondozatlannak tűnik. Az várható volt, hogy a magyarságkép alakulása a két nemzet és állam viszonyának politikai peripétiáitól függ elsősorban. Ezért a szerző kénytelen ezeket is röviden jelezni, ami a magyar olvasó számára igen hasznos, tekintettel a témára vonatkozó általános tájékozatlanságára. Sokcsevits bőven mutatja be a horvát nacionalista állásfoglalásokat és az ezekben jelentkező kritikát. Csakhogy ez a kritika sok esetben nagyon is indokolt volt. A horvát imázs a magyar önismeretet is elősegíthetné, ha elegen ismerkednének meg vele. Sokcsevits könyve ezért is elsőrendű fontosságú, nemcsak szakmai erényei miatt. Persze, a pártállamon edzett mai felnőtt olvasó fejében megfordulhat a gondolat, talán nem is volt olyan borzasztó ez az elnyomás, összevetve azzal, ami utána következett a világban. Ez ugyanis még a 19. század volt, nem a 20. Niederhauser Emil OROSZORSZÁG ÉS EURÓPA Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény Szerk. Ljubov Siselina és Gazdag Ferenc Budapest, Zrínyi, 2004. 446 o. Egy kiváló könyvről van módunk beszámolni. Olyan témáról van szó, amely a pártállami időkben burzsoá áltudománynak számított. Holott éppen Oroszország vonatkozásában ennek a diszciplínának igenis van értelme. Az elsők, akik ebbe a kategóriába sorolható munkákat írták, történészek voltak, Szolovjovtól kezdve, persze avant la lettre, mert hiszen a geopolitika fogalmát csak később találták ki. Szolovjov és Kljucsevszkij mellett nagy helyet szentelnek a szerkesztők Nyikolaj Danyilevszkijnek, nem véletlenül, hiszen könyvük címét is 1870-ben megjelent könyvétől vették. Még Dosztojevszkij naplójából is akad szemelvény. A pártállami időszakot persze nem mutathatják be, mert akkor ilyen tárgyú munka aligha jelenhetett meg. Majd csak a rendszerváltozás utáni időkből találunk szerzőket. A korábbi időszakból jelentős csoportot tesznek ki az eurázsiaiak (vagy eurázsiásnak eurázsiaistának kellene őket mondani). Éppen azért, mert a diszciplína sokáig eléggé parttalan volt, a korábbi munkákban van bizonyos keveredés a nemzetkarakterológiával, erre vonatkozó megállapításokkal. Az egyik alapvető sajátosság, amelyet minden szerző hangsúlyoz, az ország nagy terjedelme. A világ egyhatoda, emlegette már II. Miklós is, és ez a sztereotípia tért vissza sokszor a szovjet korszakban is. Ennél persze fontosabb és többet is emlegetett kérdés a könyv címében is kifejezésre jutó kapcsolat, vagyis Oroszország része Európának vagy nem. A pártállam annak idején biztos volt a