Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Geschichte der Oberlausitz (Ism.: Tringli István) 776

777 TÖRTÉNETI IRODALOM is különösen érdekes lehet. Hunyadi Mátyásnak meghódolt a cseh koronának e tagja is, a többnemzetiségű, idővel különböző hatalmak alá kerülő vidék históriája az összehasonlító történetírás számára pedig tanulságul szolgálhat. A monográfia részei az időrendet követik, ez alól csupán az első és az utolsó fejezet kivétel. A bevezető tanulmány a tartomány egységével, közösségtudatával és igen gazdag történeti kutatásának historiográfiájával foglalkozik, az utolsó pedig a felső-lausitzi szorbok történetét tekinti át a kezdetektől napjainkig. Az alapos szerkesztői munkának köszönhetően a legszükségesebb mértéken túl ismétléssel nem találkozunk, egymásnak ellentmondó adatokkal is csak egy alkalommal. A bevezető tanulmányt író Bahlcke a történeti irodalomban általánosan elfogadott nézetet ismételte meg, amikor azt állítja, hogy 1253-ban egy cseh hercegnő hozományaként zálogjogon került a tartomány több évtizedre a brandenburgi dinasztia kezére, míg a korszak részletes feldolgozója, Schräge ennél jóval árnyaltabban fogalmazott: nem állapítható meg biztosan, hogy a házasság eredményeként, vagy zálogjogon uralkodtak-e az Aszkániaiak a terület fölött. Az a hiba is inkább csak a rossz megfogalmazás eredménye, hogy IV Károly legkisebb fia, János számára Felső-Lausitzot hercegséggé tette. A császár valójában ugyanis csak a tartomány egy részét adta fiának, aki 1396-ban bekövetkezett haláláig viselte a görlitzi herceg címet. A Csehország és Brandenburg, a Pulsntiz és a Queis folyók által határolt terület sohasem alkotott szorosabb egységet Alsó-Lausitzcal, a 16. századig neve sem állandósult. A 13. sz.-ban az „egész budissini tartomány", „Budissin és Görlitz tartományai" elnevezés járta. 1319-től „budissini őrgrófságnak" nevezték, ez azonban nem vonatkozott az akkor tőle különálló „görlitzi tartományra". Érdemes megjegyezni, hogy a tartománynak nevet adó főváros hivatalosan egészen 1868-ig a szláv Budissin nevet viselte, akkor németesítették Bautzenre. Az őrgrófság elnevezést csak lassan kezdték az egész későbbi Felső-Lausitzra alkalmazni. A 14. sz.-ban jelent meg egy másik, sokáig és hivatalosan is használt elnevezés: a „hat város" vagy a „hat város tartománya", amit a humanisták Hexapolisként avagy terra hexapolitanaként emlegettek. A Lausitz nevet a 15. sz elejéig kizárólag a későbbi Alsó-Lausitzra alkalmazták, ezután azonban mind gyakrabban így jelölték a „hat várost" is, ezt azonban, hogy az eredeti Lausitztól megkülönböztessék, Felső-Lausitznak kezdték nevezni. Ez a név először a lipcsei egyetem anyakönyveiben bukkant fel, hivatalossá csak 1474 után vált Hunyadi Mátyás kancelláriájában. A tartomány címereként a 14. sz. közepe óta a bautzeni városi címert használják, az uralkodói pecséteken azonban csak II. Lajosnál és I. Ferdinándnál jelent meg a bautzeni címer Felső-Lausitz jelvényeként A cseh királyok 1490-től kezdve viselték folyamatosan a Felső-Lausitz őrgrófja címet. A területen 600 körül telepedtek le a szláv milcánok, akik magukat — akárcsak a tartomány névadói, a luzsiciek — szorbnak vagy szerbnek nevezték. Az ezredfordulón uralkodó Ekkehard meißeini őrgróf hódoltatta meg őket. 1075-ben Lausitzcal együtt kapta meg Vratiszláv cseh herceg e területet hűbérbe, ezzel kezdetét vette a Felső-Lausitz feletti 1635-ig tartó cseh uralom, amit 1253 és 1319 közt a brandenburgi dinasztia átmeneti országlása szakított meg. Amikor 1319-ben kihalt az Aszkániai család, a hűbér visszaszállt János cseh királyra, aki a terület egy részét, Görlitzet és Zittaut két várral együtt Henrik sziléziai hercegnek zálogosította el. Az előbbi egy évtized múlva, Zittau azonban csak Henrik örökös nélküli halála, 1345 után került vissza Csehországhoz. 1346-ban kötött szövetséget egymással Bautzen, Görlitz, Zittau, Kamenz, Löbau és Lauban városa. A sorból Zittau lógott ki, ez ugyanis Csehországhoz tartozott, és a városszövetség következményeként került a tartományhoz. A 14. sz. óta rendeztek tartományi gyűléseket, a 16 sz.-tól kezdve rendszerint évente hármat a bautzeni várban. Két rend jött létre, az elsőbe három majd négy rendi uradalom nemesei és négy egyházi intézmény, a másodikba a hat város képviselői tartoztak. A felső-lausitzi rendiség sajátos vonásokkal rendelkezett : a fejedelmi hatalomnak csekély volt a befolyása, a városok pedig erősek voltak, a tartomány akár rendi köztársaságnak is tekinthető. A viszonyok 1547-ben némiképp megváltoztak, amikor a schmalkaldeni liga ellen hadba vonulni vonakodó városok egy időre elveszítették privilégiumaikat. Az 1635-ös prágai békében a Habsburgok Alsó-és Felső Lausitzot átadták Szászországnak. A két tartományt a szász választófejedelmek öröklődő jogon kapták, de formálisan a cseh korona hűbérei maradtak. Felső-Lausitz különállása nem szűnt meg, az addigi jogokat a választófejedelmek megerősítették. A bécsi kongresszuson Szászország elveszítette területeinek jelentős részét: Alsó-Lausitz teljes egészében, Felső pedig részben Poroszországhoz került. A porosz király felvette a két Lausitz őrgrófja címet, a szász király csak a Felső-Lausitz őrgrófja titulust viselhette. A hat város közül Görlitz és Lauban Szilézia provincia részeként a porosz király fennhatósága alá