Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kosztolnyik; Z. J: Hungary under the Early Arpads; 890 to 1063 (Ism.: Tóth Sándor László) 771

775 TÖRTÉNETI IRODALOM magyar viszonyokat is figyelembe vette. Kosztolnyik Zoltán aprólékosan összehasonlítja István király törvényeit a korábbi és a kortárs egyházi jogalkotással (pl. a 847. évi mainzi zsinat határozatai; Burkhardt wormsi püspök dekrétuma), valamint más világi törvénykezéssel (pl. a bajor törvények), hasonlóságokat állapít meg és helytállóan következtet arra, hogy a római katolikus egyház dekrétumai erősen hatottak I. István, I. László és Könyves Kálmán törvényeire. A szerző összeveti továbbá Szent István fiához, Imre herceghez írott Intelmeit más korábbi munkákkal (pl. Dhouda: Liber Manualis; Jonas orleansi püspök műve: De institutione regia; Hincmar művei stb.), s megállapítja, hogy hasonló eszmék tükröződnek bennük. A második alfejezet is a kánonjog hatásait vizsgálja a törvénykezésben, de ezúttal Könyves Kálmán törvényeit és a tarcali, esztergomi zsinatok határozatait veti össze korábbi (pl. 794-es frankfurti és 850-es páviai) és korabeli (1090-es melfi és 1102-es londoni) zsinatok határozataival. Ε 12-13. századra is átnyúló alfejezet végén a szerző röviden bemutatja a kialakuló egyházi értelmiség néhány képviselőjét (pl. Lukács ársek, Katapán püspök stb.) és utal külföldi egyetemeken folytatott tanulmányaikra. A VIII. fejezet István királyt, mint a törvények végrehajtóját mutatja be. A szerző hangsúlyozza, hogy a király szigorúan betarttatta a törvényeket és valóban uralkodott, kormányozta népét a teljes hatalom birtokában. A királynak nemcsak a törvényhozásban, a törvények végrehajtásában, de annak megszegése esetén az igazságszolgáltatásban is döntő szerepe volt. A király akaratát hajtották végre a megyék élén ispánok is. Ez a fejezet elemzi a legrészletesebben a korabeli, 11. századi társadalmat és utal annak későbbi változásaira is. Eszerint a társadalom felső rétegét az ispánok és a főpapok (primates) alkották, őket követték a király és az előkelők szolgálatában álló katonáskodó elemek (milites) és végül a köznép (vulgaris). A szerző érdekes, jóllehet vitatható felvetése szerint nem annyira feudális rendről, mint inkább a kazáriaihoz hasonló társadalmi rendről beszélhetünk. Kosztolnyik Zoltán Szent István törvényei alapján jól elemzi az egyes társadalmi csoportok helyzetét és részletesen bemutatja a frank modell alapján felépülő „mozgó" királyi udvar tisztségviselőit (elsősorban a nádort stb.) és funkcióikat. A IX. fejezet István király központosító politikájával, azaz lényegében belpolitikájával foglalkozik. A szerző részletesen tárgyalja Szent István más fejezetekben is érintett harcait belső ellenfeleivel. Először a Koppány elleni, 997-es összecsapással foglalkozik, majd alaposabban elemzi az erdélyi Gyula elleni, 1003-as háborút és a Keán elleni későbbi harcot. A szerző ugyan felveti azt a lehetőséget, hogy Keán talán azonosítható a bolgár uralkodóval, de végül Kristó Gyulára hivatkozva elveti ezt. Nem foglal ugyanakkor állást abban a kérdésben, hogy ki lehetett ez a rejtélyes ellenfél, hol és mikor győzhette le István. Alaposan elemzi a források alapján az általa kabar vezetőnek tekintett Ajtony elleni, 1020-as évekre tett küzdelmet, amely során István király hadvezére legyőzte Ajtonyt. A belső harcok vizsgálata kapcsán a szerző alaposan elemzi a vonatkozó források (Képes krónika, Anonymus gesztája, Szent István és Szent Gellért legendái) tudósításait, utal ellentmondásaikra és mérlegeli hitelességüket. A X. fejezet alapvetően az 1030-as éyek fejleményeit, Szent István uralkodásának utolsó éveit tárgyalja. A szerző utal II. Konrád támadásának visszaverésére, s egy Erdélybe történt besenyő betörés elhárítására. Ebben a részben alapos elemzést olvashatunk az Intelmekről, valamint Imre herceg neveltetéséről, életéről és haláláról. A szerző vizsgálja a trónöröklésért folytatott küzdelmeket az öregedő és betegeskedő király uralkodásának végén. Részletesen bemutatja Vazul sikertelen merényletét István király ellen, s ennek következményeit (Vazul megvakíttatása, fiai száműzetése). Imre korai halála és a forrásban rögzített vadászbalesete (vadkan) kapcsán felveti azt a merész hipotézist, hogy talán a leginkább érdekelt, s előzőleg kudarcot szenvedő német császári udvar keze lehetett a dologban, azaz politikai merényletet gyanít. Kétségtelen, hogy Imre halála, s az ebből következő öröklési probléma és az István halála utáni trónviszályok alkalmat adtak a német intervencióra. Mégsem tartom valószínűnek, hogy Imre halála mögött akár belpolitikai vagy külpolitikai indíttatású merényletet keressünk, hiszen ezt egyetlen forrás sem támasztja alá. A két záró fejezet (XI. és XII.) és egy függelékbe tett fejezet a Szent István halála (1038) utáni eseményekkel foglalkozik egészen I. Béla haláláig. A XI. fejezet címe, „Bajok időszaka" (Time of Troubles) arra utal, hogy harc folyt a trónért egy idegen jövevény, a velencei Orseoló Péter (István unokaöccse) és egy magyar előkelő, Aba Sámuel (a király sógora) között. A szerző három alfejezetre bontva vizsgálja az 1038 és 1046 közti időszakot. Az első alfejezet visszatér az 1030-as évek néhány meghatározó eseményére, Imre „gyanús" körülmények között bekövetkezett halálára, a pogány Vazul örökössé való előlépésére, majd az István király elleni merényletre,