Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
A FIUMEI REZOLÚCIÓ ÉS A HORVÁT-MAGYAR KÖZELEDÉS 763 című cikkben pedig a Hrvatsko Pravo azzal vádolta a rezolúciót elfogadó horvát és szerb politikusokat, hogy az említett magyar politika szálláscsinálói,3 6 míg egy másik írásban, jó fél évvel később, a Horvát-Szerb Koalíció délszláv egységgel kapcsolatos nézeteit bírálja, amely szerinte alig két évvel a nagy horvátországi magyarellenes tüntetések után a horvátokat újra elvitte oda, „ahonnan már fél évszázada minket jégverés és szégyen sújt - Pestre".3 7 A cikk szerint így Kossuth Ferenc voltaképpen a [Monarchia egységét veszélyeztető - S.D.] jugoszláv politikát támogatja. A Frankék által folytatott ilyen jellegű támadások Ferenc Ferdinánd köreiből indultak ki, akinek cseppet sem volt ínyére a horvátországi politikai fordulat, s az újkeletű horvát-magyar barátkozás.38 Egy másik horvátországi politikai erő, a Radie testvérek parasztpártja a fiumei rezolúció és a magyarság elleni támadásában részben a régi, starcevici tanok alapján állt, s alighanem saját politikai affirmációját is elő kívánta segíteni azzal, hogy szembefordult a Koalícióval. Radicék már 1905 őszén megjelentettek egy brosúrát „Horvátok és magyarok, avagy a horvát politika és a fiumei rezolúció" címmel.39 Radicék nem vetették el a délszláv egységeszmét, ezért szemben álltak Frankkal is. A brosúra alapüzenete - Se Bécs, se Pest voltaképpen Starcevic eredeti elveinek felmelegítése (azoktól csak annyiban különbözik, hogy a nemzeti küzdelmet a parasztságra kívánja alapozni). A brosúra történeti része korábbi sztereotípiák ismételgetése: a kisszámú magyarok a kisebbségek asszimilációja segítségével akarnak uralkodni és birodalmi politikát folytatni, megjelenik benne még a Magyarország-Hungária (Madarska-Ugarska) — korábban Mazuranic és Racki által kifejtett — fogalom kettéválasztása is, új benne, hogy az asszimiláció kapcsán felemlegeti a helységnevek újabb keletű megmagyarosítását. Kvaternik nyomán megvádolja a magyarokat a törökkel való együttműködéssel (állítólag ezért maradt fenn oly nagy számban a magyar nemesség és ezért tudott már 1848 előtt is uralkodni mások felett - sic!). Az osztrák-magyar kiegyezést úgy magyarázza, hogy a magyarok az 1866. évi porosz-osztrák háború idején a poroszokkal szimpatizáltak, s ezért Bismarck eszközölte ki, hogy megszabaduljanak az osztrák abszolutizmustól, sőt azt is, hogy az ausztriai németek átengedjék nekik a magyarországi nem magyar népek és a báni Horvátország feletti uralmat is. Radicék elvetik a rezolúciós politikát, szerintük a magyarokkal nem szabad egyezkedni, mert „Amíg az ellenség a haza területén van, nem lehet alkudozni vele".40 Radicék szerint a magyarokkal csak három feltétel teljesítése ellenében szabad szóba állni: 1) a magyar dominancia minden jele (magyar jelképek, magyar nyelv stb.) horvátországi használatának megszüntetése; 2) Horvátország teljes gazdasági önállóságának bevezetése („Egy fillért se Pestre"); 3) szabadságjogokat kell adni a magyarországi nemzetiségeknek. A Radie testvérek lapja, a Dom 1905-1907 folyamán számos 36 Zablude mladih madarona, Hrvatsko Pravo, 1905. október 27. 31 Hrvatsko Pravo 1906. júl. 26. 38 Arról, hogy valóban az említett körök szándékaival összhangban támadták Frankék a Horvát-Szerb Koalíció politikáját 1. M. Gmss: Hrvatska politika velikoaustrijskoga kruga oko prijestolonasljednika Franje Ferdinanda. Casopis za suvremenu povijest, Zagreb. 1970/11. 9-74. 39 Antun i Stjepan Radié·. Hrvati i Madari ili Hrvatska politika i Rijecka rezolucija. Zagreb 1905. 40 A. és S. Radié: i. m. 50.
