Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
760 SOKCSEVITS DÉNES milyen tágabb állami keretek között.2 3 Maga Supilo csak a rezolúciós politika kudarca, s a Friedjung-per után fordul végleg szembe a Habsburg Monarchiával. Mindenesetre tény, hogy az első világháború alatt a fiumei határozatot előkészítő politikusok közül többen is emigráltak (köztük Supilo és Trumbic is) és megalakították a Jugoszláv Bizottságot, amely már a Monarchia felbomlasztásával létrehozandó egységes délszláv állam érdekében lobbizott az antant vezető köreinél. Az elkövetkező hónapokban azonban a dualista rendszer fenntartása érdekében a parlamentarizmus elveit is megsértő uralkodó, I. Ferenc József sikeresen meghátrálásra, követelései, elvei feladására kényszerítette a magyar koalíciót, mely a hatalom megszerzése érdekében végül elfogadta a hatvanhetes alapokon folytatandó kormányzást. Ez azonban óhatatlanul is fordulatot jelentett a horvát új kurzus híveihez, illetve a horvát követelésekhez fűződő viszonyban. Supilo, Trumbic és Horvát-Szlavónország-beli szövetségeseik azonban minimális céljuk teljesítése (a Khuen-Héderváry-féle politikát folytató horvát Nemzeti Párt hatalomból való eltávolítása érdekében) kitartottak korábbi nézeteik mellett, s a Pokret, Obzor és Novi list magyarokkal kapcsolatos írásainak hangvétele 1906 folyamán alapjában véve nem változott, bár a súrlódások jelei már megmutatkoztak. Miután a pesti kormányzat végül 1906 májusában lehetővé tette a horvát-szerb koalíció választási győzelmét Horvátországban, a régi magyarbarát Nemzeti Párt ugyanúgy összeomlott, mint egykori támogatója, a magyar Szabadelvű Párt. Ezután a három említett horvát lap közül leginkább csak a Novi list maradt meg továbbra is az új politika és egyben az új magyarságkép legfőbb propagálójának, s igyekezett az 1906 második felében, s 1907 elején már fel-felbukkanó újabb keletű magyar-horvát konfliktusok hatását, persze taktikai okokból, tompítani. Ez a hangvétel persze gyökeresen megváltozott 1907 májusában, miután a magyar minisztertanács elfogadta a vasúti szolgálati rendtartásra vonatkozó törvényjavaslat szövegét a horvátokat sértő nyelvi paragrafussal együtt, s a horvát-szerb koalíció képviselői elindították obstrukciós küzdelmüket a pesti közös parlamentben. Addig azonban még számos pozitív magyarságképet sugalló cikk jelent meg Supilo lapjában. Különösen szép példája ennek a Novi list 1906. október 27-i, „Zrínyi és Rákóczi" címet viselő cikke.24 Az írás Zrínyi Péter és II. Rákóczi Ferenc szabadságért hozott áldozatát ajánlja az olvasók figyelmébe, hangsúlyozván, hogy ugyanazért (a szabadságért) küzdött mindkét történelmi személy és mindkét nemzet is. A cikk nemes gesztus a Rákóczi újratemetésére készülő magyar félnek, de egyben aktuális üzenetet is megfogalmaz: „Ugyanaz a két nép, magyarok és horvátok, most ismét egymásra találtak...". A cikk pedig úgy fejeződik be, hogy amint ma-23 Dolmányos István szerint a magyar és horvát ellenzék szövetségi politikájának balsikere nyomán megszűnt az esély a magyar-horvát kapcsolatok érdemi javítására, szorosabbá fűzésére (Dolmányos István: A koalíció az 1905-1906. évi kormányzati válság idején. Budapest 1976.). Ezzel egyet kell értenem, bár nem látom, hogy a Monarchia bonyolult és kényes kompromisszumokon alapuló belső berendezkedésének megváltoztatására az adott körülmények között volt-e egyáltalán esély. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a huszadik század elején nem volt olyan horvát politikai erő, amely ne kívánta volna Horvátország közjogi helyzetének, területi kiterjedésének gyökeres megváltoztatását, ami nem mehetett volna végbe a dualista rendszer felborítása nélkül. 24 Zrinjski i Rákóczy, Novi list 1906. október 27.
