Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
758 SOKCSEVITS DÉNES nak egyetlen eredménye az 1906-os horvátországi választások révén - S.D. megj.).1 6 Ugyanebben a cikkben a Pokret azonban kilátásba helyezi: amennyiben az új, koalíciós erőkből felálló magyar kormány elődei horvát politikáját folytatná, a (fiumei rezolúciót aláíró) horvát ellenzékiek ugyanolyan hevesen küzdenének ellene, mint Khuen-Héderváry, vagy a szabadelvű pesti kormányok ellen (1907-ben, a magyar kormánnyal való szakítás után a rezolúció egykori hívei ezt az ígéretüket betartották). Az Obzor 1905. október elsején még nem tulajdonított nagy jelentőséget a horvát ellenzéki képviselők fiumei tanácskozásának, bár kritizálta az értekezlettel szemben álló Tomasic-féle „magyarónokat" és Frank híveit egyaránt.17 Négy nappal később már az Obzor is történelmi jelentőségűnek nevezi a fiumei határozatot és a horvát politikára gyakorolt hatását a horvát sabor 1861/XLII. törvényéhez hasonlítja1 8 [a Strossmayer-féle Nemzeti Párt javaslatára elfogadott, Horvátország óhajtott közjogi állását szabályozó törvény, a benne foglaltak nagy része azonban az 1868-as magyar-horvát kiegyezés során nem valósult meg - S. D.]. A szövetségkötés előkészítése sikeresnek mondható. A fiumei rezolúció magyar visszhangja — mármint a magyar ellenzéki koalíció sajtójában, illetve politikusai körében — kitűnő volt. Kossuth Ferenc horvát képviselőknek küldött üdvözlő táviratának szövegét mind a magyar ellenzéki újságok, mind az új kurzus politikáját támogató horvát lapok közölték. A magyar ellenzéki koalícióhoz közel álló budapesti lapok (Egyetértés, Budapesti Hírlap, Budapest, Budapesti Napló) 1905 októberében egyre-másra jelentették meg az új horvát politikát üdvözlő és támogató írásokat. Az Egyetértés „Horvát békejobb" című írása patetikus tiráda az osztrák zsarnokság ellen és az új magyar-horvát testvériség mellett. A cikkből azonban az is kiderül, hogy a magyar fél mennyire nem érti az elmúlt tóbb, mint fél évszázad horvát történelmének összefüggéseit, a horvátok valódi nemzeti céljait. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a magyar ellenzék mindig kiállt amellett, hogy Dalmáciát Horvát-Szlavónországhoz vissza kell csatolni. A fiumei határozat jelentőségét a Bécs elleni küzdelem szempontjából igen nagyra értékeli: „Azért a fiumei határozatnak óriási jelentőségét, azt hisszük, Bécsben is meg fogják érteni [ebben a lap nem tévedett - S. D.]. A régi fegyvertársat is magukkal szemben fogják találni a most megvívandó harcban, melyben a béke addig helyre nem állhat, míg a németség dölyfe megalázva nincs, s a nemzeti jogok nem diadalmaskodnak a vad önkény fölött".19 A Függetlenségi Párthoz legközelebb álló Budapest is természetesen üdvözli a fiumei határozatot. A Budapest „Horvátok a magyar ügy mellett" című cikkében különösen azért tartja nagyra a horvát képviselők gesztusát, mert a horvát ellenzéket hitelesnek, a horvát közvélemény valódi képviselőjének tartja, szemben a mindössze 50 ezer választó (s mint azt a Btidapest megjegyzi, abból is 30 ezer hivatalnok) által a hatalomban tartott Nemzeti Párttal. A korábbi magyar-horvát 16 Pokret 1905. október 5. 17 Obzor 1905. október 1. 18 Obzor 1905. október 5. 19 Egyetértés 1905. október 5.
