Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
756 SOKCSEVITS DÉNES Tomasic ellen irányult, akit Supilo megvádolt, hogy Bécs érdekében, Khuen-Héderváry utasítására támadja a magyar ellenzéket; a másik cikkben viszont egyértelműen síkra szállt az új magyarbarát politika mellett, és egy magyar-horvát „védelmi vonal" kialakítását sürgeti Bécs ellen, mert a császárváros szerinte csak a nagynémet Drang nach Osten előőrse. (Supilo vádja nem volt alaptalan, mert a zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtárban őrzött Tomasic hagyatékból előkerültek Khuen-Héderváry — egyébként horvát nyelven írt — levelei, melyekben ilyen fellépést sugalmaz a későbbi horvát bánnak.11 Meg kell jegyeznünk, hogy a következő években függetlenül attól, hogy politikai ellenfelek maradtak, Supilo nem vonta kétségbe, hogy a maga eszközeivel Tomasic is a horvát ügyet szolgálta.) Supilo támogatta Magyarország önállósodását, mert szerinte ez Horvátországnak kedvez. Elveti az adott pillanatban a hagyományos horvát gravaminális politika időszerűségét és vitázik az Obzorral, amely egy, azokban a napokban megjelent számában ugyan eljátszik a magyar küzdelem támogatásának gondolatával, de bizalmatlanságot is sugall és nem feledkezik meg a korábbi sérelmekről. Supilo lapja a fent jelzett stílusban folytatta tovább az új kurzus és a magyarokkal felújítandó szövetség melletti propaganda hadjáratát, s 1905 májusában megjelentetett egy cikket Töredékek a történelemből címmel,12 amelyben az egész magyar-horvát közös történelem új megközelítését adja. Túl a korábban minden magyarpárti horvátnál megjelenő sztereotip megállapításon a hétszáz éves jó kapcsolatról és a közös ellenségek elleni harcról, a cikk érvekkel cáfolja a 14-15. század fordulóján vívott magyar-horvát belháborúról szóló, a történész Franjo Racki által kialakított és horvát írók, költők egész sora által népszerűsített nézeteket (megírja, hogy mind a Zsigmond-féle, mind a nápolyi pártnak egyaránt voltak horvát és magyar hívei, s egyszerű belviszályról, nem pedig valamilyen magyarellenes horvát szabadságharcról volt szó). Természetesen a korábbi (magyarbarát) horvát hagyománynak megfelelően dicsőíti Nagy Lajost és kiemeli a magyar udvarban fontos funkciókat betöltő horvátok szerepét, de, ami igazán érdekes és új, kihangsúlyozza a közös Habsburg-ellenes együttműködést, s a Wesselényi-összeesküvés idején kialakult horvát-magyar együttműködés példájának követésére szólít fel. II. József, majd a XIX. század kapcsán megbélyegzi Bécs centralizációs törekvéseit, s a divide et impera politikát és jelzi, hogy nem a hagyományos horvát jelacicizmus talaján áll, s a nemzet szabadságát nem onnan kellene várni, ahonnan az nem jöhet el [vagyis Bécstől - S. D.], hanem a szabadságért küzdő népek együttműködésétől. 1963. 115. Supilo (és Esterházy) közvetítésével Trumbic hamarosan — 1905 június 11-én — találkozott Kossuth Ferenccel Budapesten. A találkozó mély benyomást tett a horvát politikusra, aki még három évtizeddel később írt emlékirataiban is igyekezett mentegetni a nagy Kossuth fiát és a magyar-horvát viszony 1907. ;vi megromlásáért Wekerle miniszterelnököt tette felelőssé, 1. Trumbic, Ante: Iz mojih politiökih uspomena. Suton Austro-Ugarske i Rijecka rezolucija. Zagreb, 1936, illetve Trumbic, Ante: Izabrani politicki spisi. Zagreb 1998. 98-179. A Kossuth Ferencről és Wekerléről szóló rész: 174-176. Supilo cikke, a „magyarbarát" Jellasicsokról (Madzaronski Jelacici), Novi list 1905. március 25.; Hrvatska i Ugarska, uo. 1905. április 30. 11 L. Petrinomc, i. m. 69., valamint Horvát, Josip·. Povijest novinstva Hrvatske 1771-1939. Zagreb 1962., illetve új kiadása: Zagreb 2003. 289-290. 12 Fragment! iz historije, Novi list 1905. május 13.
