Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
730 DEÁK ÁGNES te, ha a törvényjavaslat megvalósult volna, „tényleg megszűnt Sz. István országának épsége s a magyar nemzet néhány vármegyére, körülbelől az ország felére lesz visszaszorítva..."141 Másfelől Mocsáry Lajos az egyetlen, aki kevesellte az országgyűlési törvényjavaslatot, mondván, jó lett volna, ha minden elképzelhető engedményt most egyszerre biztosítottunk volna, mindenekelőtt a közigazgatás legfelsőbb régióiban is a különféle nyelvek használatának teljes jogegyenlőségét. De a fő, teszi hozzá, hogy „átléptük a Rubicont".14 2 *** Zichy Antal Kemény Zsigmondhoz intézett 1862. június végi nyílt levelében így jellemzi törekvéseit: „Legyünk mi ama hid, melyen keresztül majdan bevonuljon a diadalmas hadsereg, legyünk mi ama római, a ki elszántan a mélységbe veté magát, hogy megengesztelje az istenek haragját; ha áldozatunk hasztalan, az ne ártson másnak, csak nekünk."143 Évtizedekkel később emlékiratában elégtétellel jegyzi meg: „Az, aki a kiegyezkedést magát elvben kárhoztatja, s azt, mint Kossuth, nem megalkuvásnak, hanem «elalkuvás»-nak tartja, az természetesen pálcát tör az akkori egész brochure-irodalom felett, melynek egyébiránt sok jelesebbekkel egyik legbuzgóbb munkása voltam. Aki ellenben a kiegyezkedést egy korszakalkotó szerencsés eseménynek nézi, s örömmel szemléli hazánknak azóta lábrakapott nagy föllendülését, az, bár ellökheti lába alól most már a létrát, rút hálátlanság nélkül sárral nem hajigálhatja a nagy mű szerény előmunkásait." Igaz, kénytelen azt is bevallani, hogy „az osztrák politikusokat, s magát az uralkodót, végre is nem hírlapi cikkek és röpiratok, hanem szomorú tapasztalások és súlyos csapások puhították meg!"144 Nyilvánvalóan nem Zichy és Kovács Lajos volt az egyetlen az itt tárgyalt „kiegyenlítési programm-kovácsok" közül, akik úgy érezték, igazolta őket a „történelem". Javaslataikat áttekintve, megállapíthatjuk, nem volt méltányos a „Jövő" című lap — már idézett — sommás értékelése, mely szerint céljuk, bármiféle cégér alatt is, a februári pátens Reichsratjába való követküldés lett volna. Ugyanakkor az sem igazolható, hogy ezen programok bármelyike is már tartalmazta volna a Deák Ferenc által 1865 tavaszán ajánlott kiegyenlítési program valamennyi lényeges elemét. Tudjuk, maga Deák már 1861-ben is latolgatta a lehetséges államjogi kompromisszumok körét, azok intézményrendszerbeli következményeit, például az eseti érintkezésre a parlamentek által kiküldött állandó biztosok intézményét,14 5 de azután egy jó időre nem tűnt szá-141 [Szentiványi Vince]: A magyar nemzeti politika helyes iránya 59; [Vida Károly]: Ausztriával-e vagy a nélkül? Második őszinte szó a magyar nemzethez. A „Restauratio vagy Revolutio?" szerzőjétől. Pest 1862. 55. 142 Mocsáry Lajos: A kiegyenlítés. Pest 1862. 107. 143 Pest, junius 24. 1862. PN 13. évf. 145-3711. sz. (1862. jún. 26.). 144 Zichy Antal: Autobiografia I. 56-57., 82. 145 Vö. Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés válaszútján i. m. 569-571., Kanak P.: 1867 - európai térben és időben i. m. 89., Deák Ágnes: Deák Ferenc útkeresése 1860-1861-ben i. m. 160.
