Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
720 DEÁK ÁGNES II. A röpiratok megoldási javaslatai Mit is vallanak ezek a röpiratok, mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy 1865-re a magyarországi közvélemény számottevő része Deák tekintélyét maga mögött tudva elfogadja az 1861-ben hirdetett irányvonal módosítását? Némileg egyetérthetünk Jókai Mór 1863. eleji értékelésével: „íme vagy tizenkét Programm fekszik már előttünk: és azok közül egyik sem csatlakozik a másik nézeteihez. A közönség sem tudja azután, melyikhez közelítsen?"117 Valóban bizonyos szempontokból igen heterogén kép tárul elénk, miközben úgy tűnik, vannak a javaslatoknak olyan elemeik, melyekben a közmegegyezés körvonalazódott — bár kifejtetlen maradt — már 1861-ben is, s az azt követő évek vitái is segítettek kiformálni a későbbi közjogi rendezés alapelveit. A következőkben különböző szempontok segítségével vázoljuk a röpiratok tartalmi jellemzőit. 1. Dualizmus, föderalizmus, birodalmi centralizáció A tárgyalt röpiratok, memorandumok közül Vida Károly és Kovács Lajos 1862-es röpirata még nem a dualista koncepció jegyében született. Vida a többi tartományok tartománygyűléseivel kívánna egyezkedni, Kovács pedig kifejezetten öt államjogi egységről szól: osztrák-német tartományok, Csehország-Morvaország, Magyarország, Eszak-Itália és Galícia.118 Szentiványi álláspontja e tekintetben nem világos, nem fejti ki, hogy amikor „országgyűlésekéről szól, hányat is ért alatta. „A magyar kérdés rövid vázlatban" című munka ezzel szemben a februári pátens képviselte alkotmányos birodalmi centralizáció álláspontját tette magáévá. A többi javaslat viszont — beleértve Kovács Lajos 1863-as könyvét is — a dualizmus gondolata jegyében fogant, akár használja alkotójuk magát a terminust (mint például Jankovich György, Trefort Ágoston, Mocsáry Lajos, Kovács Lajos, Apponyi György, Bethlen Miklós), akár nem (Zichy Antal, Rosty Zsigmond, Szellemi!, Kecskemáthy Aurél). Megjegyzendő azonban, hogy a dualizmus nem jelent automatikusan „egyenjogú dualizmust" - ahogy majd Apponyi memoranduma fogalmaz. Szellemfi például kifejti, hogy csakis a közös terhekben való részesedés lehet az alapja a központi parlamentben való részvételi aránynak a két birodalmi fél között, s nem a paritás. Az általunk tárgyalt időszak után született röpiratok is megtartották majd a dualizmus keretét, elvétve találunk csak kivételeket.119 117 „Helyzetünkről". „J. M." A Hon 1. évf. 9. sz. (1863. jan. 13.) 118 A korábbiakban említettük már a Pesti Hírnök „Birodalmi egység a birodalmi tanács vagy foederatio alapján" című cikksorozatát 1861. augusztus végén - szeptember elején, amely szintén a történeti jogú föderalizmus elveiből indult ki. 119 Színi Károly például 1866 elején a dualizmusról való lemondásról, de egy „magyar birodalom" megteremtéséről szól, s hogy a magyar alkotmány sáncaiba be kell venni az osztrák tartományok népeit is. Színi Károly: Magyar birodalom. Javaslat a magyar kérdés megoldására. Pest 1866. 36.; A „Magyar önkormányzat és birodalmi egység" című röpirat viszont visszatér a föderatív gondolathoz: Szt. István, Szt. Vencel és Szt. Lipót országcsoportját határozná meg, s a birodalmi gyűlésben ezek számára kuriális szavazati jogot biztosítana. Magyar önkormányzat és birodalmi egység. Pest 1866. 49-50.
