Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 711 azonnal Kemény engedékenységéről s az országban a kiegyenlítés lehetséges eszméivel kapcsolatban kedvező hangulatról írt, amit azután a Pesti Napló visszautasított, mondván, a cikk azt sugallja, hogy készek lennének az esetenkénti érintkezés elvét feladni.73 Erre következett azután Deák indulatos nyilatkozata a Pesti Naplóban, amely ugyan formailag a Die Presse lappal vitázott, amely azt állította, hogy a Pesti Napló egyetlen fontos cikke sem jelenhet meg Deák és „egy clubb" személyes jóváhagyása nélkül, mindazonáltal egyúttal határozott elhatárolódást is jelzett a lap békülékeny hangvételével kapcsolatban.'4 A nyilatkozat természetesen nagy visszhangot váltott ki, mind idehaza, mind pedig a Lajtán túl. Kecskeméthy Aurél nem is mulasztotta el kicsit „megcsipkedni" Deákot: sajnálatos, hogy Deák első kilépése a nyilvánosság terére „nem az egész országot foglalkodtató nagy kérdések s ujabb fordulataik által idéztetett elő", hanem egy Lajtán túli lap rágalmai váltották azt ki - írta.75 1862 utolsó napjaiban jelent meg Kemény Gábor báró7 6 „Helyzetünkről" című anonim röpirata, mely élesen bírálta a passzív rezisztenciát, de igencsak távolságtartóan nyilatkozott a politikai kibontakozást kereső röpiratokról, s maga tartózkodott attól, hogy konkrét politikai programot adjon, hiszen ez majd egy új országgyűlés feladata lehet.77 Az impresszumban ugyan 1863-as év szerepel Szentiványi Vince újabb röpiratán (Észrevételek A magyar nemzeti politika helyes iránya czimü röpirat szerzőjétől), de az valójában szintén 1862 őszén íródott, s decemberben már a nyomtatás is elkészült, ebben a szerző az előző röpiratát ért bírálatokat kívánta cáfolni. Talán az időzítés sem véletlen, Török János legalábbis azt remélte, a mű a konzervatívok vezető személyiségei között ellensúlyozhatja Apponyi György 1848-as alapú programját akkor, amikor 1862 decemberében az uralkodó felszólítására Apponyi Bécsbe utazott, Mailáth Györggyel, Sennyey Pállal és Ürményi Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 3. köt. i. m 425-426. Kemény passzív ellenállásra vonatkozó véleményével kapcsolatban ellentmondásosak a források. Kecskeméthy Aurél naplójában Kemény 1861. őszi álláspontját a politikai kilátásokról igen pesszimistán festi le. Kecskeméthy Aurél naplója i. m. 110; Zichy Antal naplójának tanúsága szerint pedig Kemény magánkörben már 1862 nyarán is úgy nyilatkozott: a hallgatás politikáját elvbarátai, Eötvös József, Trefort Ágoston, Gorove István, Csengery Antal és Szentiványi Károly „eróltetének reá", úgy ítélte, „személyes politikát nem űzhet, sem egy új párt élére állani nem akar... ő Deákkal tart, s lapját orgánumául tekinti." S ahogy már idéztük, Kovács Lajos is úgy emlékezett vissza évtizedek múltán, hogy a színfalak mögül Kemény határozottan ösztönözte a passzivitásból való kilépésre. Zichy Α.: Naplótöredék 1862-ből i. m. 119.; Kovács Lajos levele Zichy Antalhoz, Szatmár, 1887. dec. 24. MTA Kt Ms 4227/99. Ugyanakkor más forrásból tudjuk, hogy Eötvös József báró is jónéhány alkalommal bírálta a deáki passzivitást. Vö. Papp Ferencz: Báró Kemény Zsigmond. Budapest 1923. 2. köt. 481-503. 73 Pest, nov. 4. „A" szignóval. Sürgöny 2. évf. 254. sz. (1862. nov. 5.); a PN reagálása: Pest, november 5, 1862. Bécsi dolgok. PN 13. évf. 255-3821. sz. (1862. nov. 6.), Kecskeméthy viszontválasza: Pest, nov. 6. ,A" szignóval. Sürgöny 2. évf. 256. sz. (1862. nov. 7.) 74 Deák Ferenc: Nyilatkozat és Kemény Zsigmond: Pest, november 3-án. PN 13. évf. 253-3819. sz. (1862. nov. 4.) 75 Vö. Kecskeméthy Aurél naplója i. m. 145.; Lapszemle, Sürgöny 2. évf. 254. sz. (1862. nov. 5.) 76 Kemény Gábor, báró (1830-1888): 1849-ben közlekedésügyi minisztériumi fogalmazó, az 1863-as erdélyi országgyűlésen képviselő, 1875-től belügyi államtitkár, 1878-1882 között földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. ' ' A Hon című lap nyílt felszólítására 1863. január közepén lépett ki a névtelenségből Kemény Gábor. „Helyzetünkről". „J. M." szignóval [Jókai Mór], I-III. A Hon 1. évf. 2-4., 9. sz. (1863. jan. 2., 4., 13.), Kemény Gábor két nyilatkozata, uo. 4., 14. sz. (1863. jan. 6., 18.)
