Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 701 dig inkább a helytartó nézeteinek szócsöve lett. Mindemellett — a később megindult Független című napilap mellett — e két lap volt a következő években a kiegyenlítési útkeresés, a programfogalmazás szükségességének és aktualitásának legkövetkezetesebb propagátora. Önálló röpirat a közjogi viszony rendezéséről az országgyűlés végét követő hónapokban kettő jelent meg: egyrészt Zichy Antal grófé2 4 „A kérdéshez" címmel, amely azonban az előszó tanúbizonysága szerint még 1861 nyarán íródott, s Zichy országgyűlési beszédének kibővített változatát tartalmazta. Már az ősz terméke volt viszont Ambrózy Lajos báró25 „Béküljünk ki" című röpirata. A Deák politikai köre szócsövének tekintett Pesti Napló ezzel szemben igen sokáig tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy az országgyűlés nyilatkozott a nemzet többé-kevésbé egységes támogatását élvező államjogi programról, s Deák két felirata „a magyar alkotmányos szabadság evangéliomá"-vá vált, ezért nincs mit mondani, programalkotásra amúgy is csak az újabb magyar országgyűlés lenne hivatott: „...a magyar publicistika működése teljesen fölöslegessé vált ... ez ügyben uj «fölfedezések» és bármily genialis «találmányok» számára nincsen tér és hogy a mint a dolgok most állanak, sikeres alkudozás más feltételek alatt nem képzelhető, mint a melyeket azon férfi formulázott, ki a viszonyok alapos ismerete mellett a kibékülést őszintén óhajtja és melyeket a nemzet egy sziwel egy lélekkel magáéivá tett."26 Polemizálni is leginkább csak az ausztriai lapokkal polemizáltak, s válaszolatlanul hagyták a Pesti Hírnök hangos kihívásait. A szerkesztő, Kemény Zsigmond báró 1862. március közepén újabb érvekkel is alátámasztotta álláspontját: nem lehet szabadon véleményt nyilvánítani, ezért nem is érdemes. „Vagy tán a mit tavaly egész instrumentatio mellett harsányan énekeltünk, mondjuk el most suttogva, s hol a suttogás is árthatna, kihagyásokkal és a szavak helyett elköhögéssel?"27 S hogy ez nemcsak a politikai propaganda eszköztárának üres közhelye volt, mutatják Csengery Antal magánlevelének sorai, aki ezidőben rendszeresen készített összefoglalókat a Pesti Napló számára bécsi lapok tudósításai alapján a bécsi politikai helyzetről: „... mit használ az orgánum, ha nem lehet nyilatkoznia. A legszelídebb polémiát sem tűrik nagy kérdéseink körül. A rendőrség éjjel kidobja a lapból, a mi nincs ínyélenségéről jelentessék meg a hivatalos lapban, mivel azon törvények egy része az „újabb időkben is írásban és szóval, de hallgatag beleegyezés folytán is némiképp megerősítést nyertek", Forgách nem járult hozzá ehhez, mondván, inkább kerülni kellene azt a látszatot, hogy a kormány azon törvények „végleges mellőzése felé legközelébb egy újabb elhatározó lépést tenni szándékoznék". Pálffy Mór jelentése Forgách Antalhoz, Buda, 1861. nov. 26. és Forgách Antal válaszlevele Pálf'fyhoz, Bécs 1861. dec. 10. MOL D 185 7. es. 954/1861. 24 Zichy Antal, gróf (1823-1898): 1848 előtt Moson megye aljegyzője, 1848-1849-ben országgyűlési képviselő, a Békepárt híve, 1860-1861-ben Somogy megye jegyzője, 1861-ben és 1865-1882 között országgyűlési képviselő. 25 Ambrózy Lajos, báró (1831-1893): cs. és kir. alezredes, az 1860-as évek elején kilépett a hadseregből, Temes megye közéletében vett rész, 1865-1868 között országgyűlési képviselő. 26 Pest, augustus 22. „(Fk)" szignóval [Falk MiksaJ. Pesti Napló 12. évf. 192-3458. sz. (1861. aug. 23.), Pest, october 4. 1861. „(Fk)" Uo. 229-3495. sz. (1861. okt. 5.). L. még Trefort Ágoston: Csabacsüd, sept 28-án 1861. Uo. 225-3491. sz. (1861. okt. 1.), uő.: Pest, october 16. 1861. Uo. 239-3505. sz. (1861. okt. 17.) 27 Kemény Zsigmond: Pest, mártius 17. 1862. PN 13. évf. 64-3630. sz. (1862. márc. 18.).
