Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Eötvös József és az osztrák Staatsschrift 683
EÖTVÖS JÓZSEF ÉS AZ OSZTRÁK STAATSSCHRIFT 693 Ezt az általános békét csak egy dolog zavarhatta meg: ha kétségbe vonják az 1848-as törvények érvényét. S ez történt. A szerbek pusztítani kezdtek, a horvátok a magyar had- és pénzügyek ausztriai ellenőrzését követelték. Ausztria népei pedig a legellenségesebb hangulattal viseltettek Magyarország iránt. Mindezzel aláásták a királyi hatalom tiszteletét. A korona engedményeinek őszinteségében kételkedni kezdtek. A törvényhozás roppant többsége rendet akart, azok, akik túl kívántak menni a márciusi törvényeken, az országban valóságos ellenszenvet váltottak ki. Mi az oka annak, hogy ez a békés törvényhozás néhány hónap alatt forradalmi konventté alakult? Eötvös nagy hasonlóságot lát az 1789-es francia forradalom kezdete és az 1848-as magyar forradalom között. Franciaországban sem kívánta senki az állam felforgatását, akárcsak nálunk. S mindkét ország kevés kivétellel monarchikus érzelmű is. Mégis: egy év telt el, s a forradalom árja itt is, ott is, elsodort mindent. Miért? „...A Francia forradalomnak magyarázata a coalitioban fekszik - válaszolja az író. Mikor Francia ország határai idegen seregek által megtámadtattak, az alkotmánynak a király által történt megerősítése kényszeríttetnek mondatott, s a Francia nép a francia király nevében megtámadtatott, a hatalom a monarchia barátjainak kezéből kisikamlott s az egy szó: a haza veszélyben van, minden okoskodásnak véget vetve, azokat kik a haza megvédésére a legenergicusabb eszközöket ajánlák, korlátlan hatalommal ruházott fel. - A Braunsweigi hercegnek manifestuma az, mi által Danton és Robespierre Francia ország urainak kiáltattak ki; nála nélkül a septemberi napok s a nyaktiló politicája lehetetlenek valának Francia országban." Eötvös szerint analóg ezzel a magyarországi helyzet. A túlzó párt nálunk is azért emelkedett mindig több ι befolyásra, mert a szerbek és a horvátok királyi zászlók alatt pusztítottak. A Staatsschrift pedig összeegyeztethetetlennek nyilvánította a magyar kormány tevékenységét az összes birodalom érdekeivel. A magyar törvényhozás kétségkívül nem felelt meg feladatának. De akármily hibákat követett el a törvényhozás — fakad ki Eötvös —, bármily óriási is volt Kossuth népszerűsége, „... soha azért Magyarország forradalomba nem sodortatott volna, ha külső megtámadás által magát önvédelemre kényszerítve nem látja és hasonló helyzetben, minő az vala, melyben Franciaország 791-ben állt." Éppen ezért Eötvös nem teszi Kossuthot kizárólagosan felelőssé - Bécset bélyegzi meg elsődlegesen a történtekért. Hogyan lehet akkor elkerülni a forradalmat? A tömegek felkelését? Miképpen lehetne megőrizni a békét, a szabadságot és a magántulajdont? Ez lesz Eötvös politikai gondolkodásának legfőbb problémája a következő időben.
