Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A portugál sajtó az 1848-49-es magyarországi eseményekről 659

A PORTUGAL SAJTÓ AZ 1848-49-ES MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEKRŐL 665 ben is számottevő sajtó), nem tisztán informáló jellegű, hanem elemző volt, véleményt is közölt és különböző rétegekhez szólt. Az analfabétizmus ellenére az olvasó emberek verbális tájékoztatásán keresztül sok emberhez eljutott. A sajtó történetében az 1848-as év fontos évszámot jelentett Portugáliában is. A korlátozott sajtószabadság és a cenzúra ellenére a portugál ellenzék sajtótermékei a „progresszista" lapok a demokrácia védelmében rendszeresen bírálták az államigazgatás hiányosságait, mások a köztársaság és a szocializmus előnyeit elemzték. Örömmel üdvözlték a francia köztársaságot és az európai nacionalista tartalmú forradalmakat, köztük a függetlenségéért harcoló Magyarországot is. Ugyanakkor világosan látták, és láttatták, hogy a portugál belpolitikai helyzet problémái eltérőek az előzőekétől. A portugál „valóságnak" nem sok köze volt a franciához. És nem volt nemzetiségi problémája sem, amit megoldjon.2

5

Miután a szomszédos Spanyolország belső rendje helyreállt 1848 nyarán, a francia forradalmat és a közép-európai függetlenségi megmozdulásokat leverték, a republikánus tervek és hangok Portugáliában is eltűntek. Az ellenzéknek a kormány támadására csak a nyilvánosság fórumát jelentő sajtó maradt. Costa Cabrai mérsékelt kormánya azonban 1849. júniusában - éppen a magyar szabadságharc fellángolásának „pillanataiban" - rövid időre megerősödött. Az alábbiakban arra is találunk példát, hogy ez az „utolsó magyar fellángolás" milyen sajtóvitát váltott ki két portugál lap, a mérsékelt „Estandarte" és a progresszista „Revolucao de Setembro" között. Kutatásaink során az 1848/49-ben Portugáliában megjelenő lapok közül három - különböző politikai áramlathoz tartozó - sajtóterméket választottunk ki arra, hogy a portugál belpolitikát is tükrözve megvizsgáljuk, milyen visszhangja volt az 1848/49-es magyar eseményeknek. A Diario do Governo ( a legfontosabb kormánypárti lap) természetesen a fővárosban, Lisszabonban került kiadásra, de országos hatáskörrel rendelkezett. Nagy múltú, konzervatív, 1848-49-ben a mérsékelt és centralizált Costa Cabrai kormány híve. Az „Estandarte" (jelentése: zászló) — szintén lisszaboni lap — a mérsékelt ellenzék lapja, Costa Cabrallal szemben állt de ellenségesen tekintett rá az ellenzékben lévő, szintén mérsékelt Saidanba is. Az Estandarte hasábjain egy „erős" kormányt támogatott, ami szigorú gazdaságpolitikával elkerülné az ország gazdasági összeomlását, de emellett kötelességének érzi a közoktatás színvonalát emelni, és az adózási rendszert javítani. A reformokat támogatta, abban a reményben, hogy Portugália elkerülje mindazt, ami 1848-ban Európa legtöbb országában történt. Harmadik forrásunk kiemelkedő a „progresszista" lapok sorában mind megjelenésének tartósságát, mind programját és színvonalát illetően: „A Revolucao de Setembro". Lisszabonban 1840 és 1892 között jelent meg, jelentős demokrata, „republikánus" és progresszista újságírók közreműködésével. Programját röviden a következőkben lehet összefoglalni: „népi alkotmány, széles társadalmi képviselet, elnyomás nélküli igazgatás, független igazságszolgáltatás, rendezett pénzügyek, a kiváltságokat megőrző centralizmus, ipari befektetések, közrend, az önkényt mellőző király..."

2

6 25

In. M. M.Tauares Ribeiro: A Imprensa Portuguesa e as Revolucoes Europeias de 1848, Centro de História da Cultura da Universidade nova de Lisboa, 1987. 39. 26

In. A Revolucao de Setembro, 1840. június 22. 1. in B. N. L., Jornaes