Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611
622 VÖLGYESI ORSOLYA Es war über die Öffentlichkeiten in den Comitats Gerichten... Proces[s] Verbal... ich: Es mag gut seyn, gehört nicht in die Comitfats] Competenz. Es sprechen Alle gegen mich Hegedűs und Nyáry... Ich rede des 2te mal... Mache sie passable herunter. — Bekomme beinahe Fiscal Action... Ich modificire nicht. Bleibe ruhig... wiederhole noch einmal... Es wird nichts daraus. — Kossuth... den ich gelobt... Reprimandirt mich a la lettre... Er würde sich anders benehmen, wenn er beleidigt... ect."42 Kétségtelen, hogy Széchenyit rendkívül kellemetlenül érintették a történtek, és különösen Kossuth magatartása: „És aztán merje valaki állítani, - hogy hazánkban a szabad discussio gyakorlatilag még fenn áll! Gróf Széchenyi István sem szólhat már többé a nélkül, hogy legvilágosb kifejezései legrutabbul el ne facsartassanak ... a nélkül, hogy legilletlenebb magaviselet bűnével ne vádoltassék, - a nélkül, hogy Pest vármegyének dictátora által praesidialis felsőbbségü szerény-éles hangon meg ne intessék!"43 Széchenyi beállításából tehát úgy tűnik, a gróf egyedül állt szemben a kijelentését félremagyarázó közönséggel, és egyedül sikerült a felbőszült tömeg jóindulatát ismét megnyernie. Ilyenformán a jelenet beállítása némileg színpadias: Széchenyi egy hatásos retorikai fordulattal maga mellé állította az imént még fiskális akciót követelő hallgatóságot. Kossuth megszólalása ebben a beállításban pedig egyértelműen arra irányult, hogy Széchenyi szavainak hatását lerontsa, s a jelenlévőkre gyakorolt kedvező benyomást eliminálja. Az ügynek ezzel azonban még nem volt vége. A Kossuth által „kedvetlen intermezzo"-nak nevezett esemény ugyan ilyenformán nem került a szélesebb nyilvánosság elé, de a közgyűlésen történtek értelmezése újabb vitát robbantottak ki Széchenyi és a Pest megyei ellenzék között immár a nyomtatott sajtó hasábjain. 1842 januárjában a Leipziger Allgemeine Zeitungban Ungarische Zustände címmel megjelenő cikk a következőképpen értékelte Pest megye szerepét és az ott uralkodó politikai erőviszonyokat: „Während aber die übrigen Jurisdictionen durch solche Plänkeleien, wo oft auch Privatinteressen mit im Spiele sind, ihre Kräfte zersplittern, schreitet das pesther Comitat, das durch seine Lage und Ausdehnung, wie durch seinen moralischen Einfluss, das Herz Ungarns genannt werden könnte, unerschütterlich auf der Bahn des gesetzmässigen Fortschrittes und der liberalen Reform vorwärts, und was sich auch die hier genug starke aristokratische Parthei abmühen, welche Minen sie auch springen lassen mag, sie bleibt immer in der Minorität. Dies zeigte sich am deutlichsten bei der letzten Congregation."44 Az írás szerint tehát a büntetőjogi reform tárgyalásakor az arisztokrata párt és a liberális reformok képviselői csaptak össze, s bár gróf Dessewffy Aurél és gróf Széchenyi István elszántan küzdöttek az újítás bevezetése ellen, érveiket a liberális párt szónokai, különösen pedig Szentkirályi Móric és Kossuth Lajos teljesen megsemmisítették. A tudósítás megemlítette azt is, hogy ezen a közgyűlésen a rendek gróf Széchenyi István személyét ajánlották az uralkodónak a megüresedett tárnokmesteri tisztség betöltésére. Ezt sokan úgy tekintik — folytatta a cikk — mint megtisztelő száműzetést a nemes gróf 42 Széchenyi: Napló V. 514. 43 Széchenyi: Hírlapi vita. 8. 44 Széchenyi: Hírlapi vita. 10-11.
