Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611
A PEST MEGYEI BÜNTETŐELJÁRÁSI REFORM ÜGYE 184 I-BEN 619 felelő szabályozást. Bizonyítani igyekezett azt is, hogy Magyarországon évszázadok óta szokásban van a nyilvános törvénykezés, hiszen a nyilvános ítélethozatal már Mátyás idejében is gyakorlat volt. Gróf Dessewffy Aurél azonban „elasztikusnak" minősítette Kossuth érveit, s úgy látta a megyei hatáskör ilyen mértékű kiszélesítése mindenképpen káoszhoz vezetne. Emlékeztetett arra is, hogy az 1791:12. tc. megtiltja a törvénykezés formáinak megváltoztatását, s bár ez a tilalom csak a királyi hatalomra van kimondva, bizonyos alkotmányos elveknél fogva ennek érvényesnek kell lennie a megyékre is. A Pest megyei ellenzék tagjai — Nyáry Pál, Szentkirályi Móric — azonban kitartottak eredeti elképzelésük mellett, sőt, Nyáry azt vetette a két gróf szemére, hogy a törvényhozás jogkörének kiterjesztése olyan centralizációhoz vezetne, melyben a rendeknek csupán tanácskozási joguk lenne. Véleménye szerint Dessewffynek azért nem tetszett Mátyás király említése, mert Mátyást csak a nép szerette, az oligarchák azonban nem. Nyáry értelmezésében tehát a vita valójában az arisztokrácia és a vármegyei nemesség között kialakult általánosabb ellentétre vezethető vissza, ez a megállapítás pedig jól illeszkedik abba a politikai irányvonalba, amelyet Kossuth 1840. június 9-én elhangzott beszéde jelölt ki. A vitában ugyancsak felszólalt Hegedűs Zsigmond, Ullmann Móric fiskálisa, aki azt mondta: ha a rendek a nyilvánosság ügyét a törvényhozásra bízzák, úgy járnak mint az az ember, akit egy nagyúr 4 órára ebédre hívott, ezért az otthon semmit sem evett, sokáig kopogtatott, mire azonban beengedték, már vége volt az ebédnek, és így éhen maradt. Széchenyi úgy értelmezte a példázatot, mintha a felszólaló az ő őszinteségét kérdőjelezte volna meg: „a példázat pedig arra céloz, hogy én aki a nyilvánosságot írásban vettem védelmembe, most az országgyűlésen akarnám azt megsemmisíteni, ezt állítani azonban gazság." Széchenyi ezen kijelentése — különösen a „gazság" szó említése — általános felzúdulást váltott ki, s többen is fiskális actiót akartak indíttatni a gróf ellen. Széchenyi ezután mentegetőzni kényszerült, s egy ügyes fordulattal valóban sikerült is kivágnia magát. A titkos jelentés szerint kijelentette, bár tiszteli Kossuthot, de sem taktikájával, sein eljárásával nem ért egyet, majd a következőket mondta: a nyilvánosság barátjaként azt kereste, hogyan lehet a megyékben éppúgy mint az országgyűlésen előmozdítani a nyilvánosságot; ha ő ezt most meg akarná semmisíteni, az gazság lenne a részéről. Az elhangzottakkal a gróf általános tetszést aratott. Ezzel sikerült ugyanis a felzúdulást kiváltó szónak új jelentést adnia. Ezután azonban ismét Kossuth szólalt fel: sajnálkozását fejezte ki, hogy Széchenyi megtámadta őt, a maga részéről erejéhez mérten a haza érdekében fog cselekedni, s tegye a gróf is hatalmánál fogva, amit tehet. Majd így folytatta: azért, mert nem vagyunk egy véleményen, még nem leszek ellensége, s mindig el fogom ismerni tekintélyét.35 Erről a vitáról egykorúan több beszámoló is napvilágot látott. A Pesti Hírlap november 24-én és 27-én,3 6 a Világ pedig november 25-én3 7 foglalta össze a Pest megyei közgyűlésen történteket. A Világban XYZ aláírással gróf Dessewffy 35 MOL, Inform. Prot. 1841. dec. 7.; 90. ülés. 36 Pesti Hírlap 1841. nov. 24. 94. sz. 791-792.; nov. 27. 95. sz. 799-800. 37 Világ 1841. nov. 25. 95. sz. 419-420.
