Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611
A PEST MEGYEI BÜNTETŐELJÁRÁSI REFORM ÜGYE 184 I-BEN 617 Nyáry Pál főjegyző a június 9-i közgyűlésen azt indítványozta, hogy a megye a törvények adta keretek között még az 1840:5 tc. által kiküldött országos választmány munkálatainak megkezdése előtt saját hatáskörében szabályozza a büntetőeljárás kereteit. A megye ekkor arra kérte Nyáryt, hogy javaslatát fejtse ki részletesen és terjessze a közgyűlés által kinevezett választmány elé.28 A főjegyző 1841. augusztus 16-án fejezte be munkáját, amely rövidesen nyomtatásban is megjelent. Nyáry úgy vélte, a törvényhozás ugyan világosan kifejezte a nemzet akaratát, akkor amikor az 1840:5. tc. által kiküldött választmányt azzal bízta meg, hogy dolgozza ki egy célszerű büntető és javító börtönrendszer tervezetét, mégsem tartotta feleslegesnek, hogy e tárgyban a megye hatáskörében is szülessenek intézkedések. Annál is inkább, mivel mindenki emlékezett még az 1832-36-os országgyűlésen napirendre tűzött rendszeres bizottsági munkálatok sorsára: „mivel megyei rendszerünk egyik alkotmányos fő rendeltetésénél fogva, — ha azt én jól fogom fel — ott, hol hiány van, s midőn kivált — mint például e nemes megyében — körülbelül 400 000 polgár személyi s értéki biztosítása körül forog a kérdés, nem ugyan pozitív törvény ellen, de annak szellemében egy perczig is várakozva, lehetőleg nem rendezni, ha nem több, bizonyosan nem kevesebb mint kötelesség mulasztás" - fogalmazott a főjegyző.29 A tervezet szerzője abból indult ki, hogy a megyei hatáskörben megszülető intézkedéseknek nem szabad pozitív törvényt sérteniük, ugyanakkor az intézkedéseknek el kell találniuk azt az irányt, amelybe a törvényhozás a jövőben el fog indulni. Nyáry szerint a büntető igazságszolgáltatás terén ez az irány a következőképpen fogalmazható meg: „emberi-lehetőleg kerülni a jogsértést, midőn jogsérelem orvoslása czéloztatik." A tervezet az ehhez vezető utat a szabad, művelt nemzetek mintáját követve a nyilvánosságban, a szóbeli eljárásban és az esküdtszékben látta. A hazai törvények rendelkezései áttekintve Nyáry leszö-I gezte: „az elzártság, titkolódás és védelemhiány nem törvényen, hanem csak törvény szellemétől eltért szokáson alapszik. Miből természetesen következik, hogy e részben javítólag fellépnünk nem törvényellenes."3 0 Nyáry szerint azonban a megyei büntetőeljárás javítása előtt a bírói hatóság célszerű elrendezéséről kell dönteni. Az eddigi gyakorlatot áttekintve a főjegyző úgy vélte, a legtöbb nehézséget a megyei ügykezelés célszerűtlensége okozta, éppen ezért azt javasolta, a büntetőtörvényszéknek a jövőben el kell válnia a polgári törvénykezéstől és különösen a közigazgatási ügyek tárgyalásától. Az egyik alispán elnökletével megalakuló „központi bűnbíráló szék" munkájában a közgyűlés által szabadon választott táblabírák és az erre a célra kijelölt szolgabíró, esküdt, valamint a tisztiügyészek és jegyzők vettek volna részt. Az így megalakult törvényszék nem negyedévenként, hanem a bűnesetek számától függően ülésezett volna. Nyáry ugyanakkor megszüntette volna a szolgabírói büntetőhatóságot, és a megyét a népesség arányában kerületekre osztotta volna, úgy, hogy az így létrejövő kerületi törvényszékek egy naptól két hónapig terjedő börtönbüntetést 28 A kérdésről részletesebben 1. iß. Dombováry Géza: A Nyáry-féle 1842. évi „büntetőtörvényszolgáltatási eljárás". Budapest 1906. 29 Fayer László: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye. I. köt. Budapest 1896. 49-50. 30 Fayer: i. m. 52.
