Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611

612 VÖLGYESI ORSOLYA ló politikai küzdelmek jelentőségét növelte az is, hogy a vitákban rendszeresen részt vett gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos és gróf Dessewffy Aurél, az újkonzervatívok legjelentősebb politikusa. Az utóbbi kettő mint a Pesti Hírlap és a Világ szerkesztője a nyomtatott sajtón keresztül is megpróbálták befolyásolni a szélesebb közvéleményt. Kossuth egyébként 1840. június 9-én jelent meg szabadulása után először a Pest megyei közgyűlésen, mikor is a Szentkirályi Móric által fogalmazott követi végjelentés felolvasásakor szólásra jelentkezett, hogy megköszönje a rendeknek a fogsága alatt nyújtott segítséget és támogatást.6 Kossuth aztán 1842 márciusában megvette Somogyi Ferenc tinnyei, jászfalusi és unyi birtokát tizenkétezer forintért, így ekkortól már mint birtokos nemes vehetett részt a megye politikai életében.7 Széchenyi István azonban ekkor már több mint egy évtizede több-kevesebb rendszerességgel részt vett a vármegye politikai életében. A grófot még 1831. november 17-én nevezte ki József nádor Pest megye táblabírájává. Széchenyinek ugyan nem voltak a megyében birtokai, de mint táblabíró immár akadálytalanul bekapcsolódhatott a helyi politikai életbe, elsőként 1831 decemberében éppen a magyar nyelv terjesztésével megbízott választmány munkájába. A vármegyei politizálás hatékonyságát illetően persze nem voltak illúziói: „Nem vagyok barátja az excentrica munkálódásoknak; s ha hazánk annyiban hátra van, én annak tulajdoníitom főképen, hogy minden vármegye csak magáért s magában dolgozik - s így a magyar föld 52 részre eldarabolva egészen elgyengül!" - írta még 1830-ban Felsőbüki Nagy Pálnak.8 Széchenyi azonban azt is tudta: a törvényhatóságok támogatása nélkül nem valósíthatja meg a számára fontos tervek jelentős részét. A gróf Pesten kívánta egyesíteni a nemzet erőit, arra törekedett, hogy a várost kulturális, kereskedelmi és politikai értelemben is fővárossá tegye: „Ebéd előtt hívatott a nádor. Rendkívül előzékenyen fogadott - leültetett, »gróf úr«-nak szólított és kikérdezett. Nyíltan beszéltem, általános gyónást tartottam arról, hogy mit akarok etc, etc, etc. Pesten koncentrálni, mert a megyei alkotmány a mi szégyenletes oldalunk — ezért: lóverseny, kaszinó etc. etc. etc." —jegyezte fel 1830 októberében.9 Ennek megvalósításához azonban megkerülhetetlennek bizonyult Pest vármegye, amely központi fekvése, gazdasági, kulturális adottságai és lehetőségei miatt olyan mozgástérrel rendelkezett, amellyel az ország többi törvényhatósága aligha. A megye országos politikai súlyát növelte, hogy a vármegye főispánja József főherceg volt; a megyei döntéshozatalban pedig komoly részt vállalt egy olyan csoport, amely — társadalmi pozícióját és szellemi súlyát tekintve — az országos közéletet is képes volt meghatározó módon befolyásolni. A gróf tehát az 1830-as évek elején tudatos mérlegelés után döntött úgy, hogy ezentúl rendszeresen megjelenik a 6 Lackó Mihály: „A legnagyobb magyar". Egy szállóige keletkezése. Világosság 1976. 5. sz. 305-307. 7 Gyöngyösi Somogyi Ferenc és Udvardi Kossuth Lajos 1842. március 7-én kelt szerződését 1. Pest Megyei Levéltár. Pest-Pilis-Solt vármegye levéltára [a továbbiakban: PmL PPSvm] nemesi közgyűlésének iratai. 1842-8-833. 8 Széchenyi Nagy Pálnak (Pest, 1830. jan. 30.) In: Gróf Széchenyi István levelei. I. kötet. Kiad. Majláth Béla. Budapest 1889. 143. 9 Széchenyi István válogatott művei. I. kötet (1799-1840) (a továbbiakban: SzIVM I.). Kiad. Gergely András, Spira György, Sashegyi Oszkár. Szerk. Spira György. Budapest 1991. 380-381.