Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
606 GERGELY ANDRÁS Széchenyi sietett kijelenteni, hogy egy másik okból is nagy hibának tartaná a szavazást: a városok követei segítségével rekesztenék ki a nemeseket a megyékből, s ez „szentségtörés" lenne. (1848. március 18-án, Kossuth javaslatára, a városi, kerületi, káptalani követeket is egyenkénti szavazati joggal ruházták fel, vagyis a rendi gyűlés nemzetgyűléssé alakult. Szavazásra azonban később már nem került sor, a döntéseket — sokszor persze éles viták után — végül mindig konszenzussal hozták.97 ) Széchenyi megismételte tegnapi javaslatát, amire „lárma" támadt. Ekkor szólt bele a vitába Batthyány Lajos (miniszterelnök), hogy az immár miniszterek közötti vita kormányválsággal fenyeget, megoldást kell keresni, akár az egyik miniszterjelölt visszalépése árán is. Bernáth Zsigmond (Ung) javasolta, hogy a vitát konferencia elé utalják, s miután ehhez Kossuth is csatlakozott, döntésként elfogadták. A kétnapos megye-vita során a követek a legkülönbözőbb nézeteket valló szónokokat is megéljenezték, s bár nem mindig ugyanazok éljeneztek, ez mégis jelzi frusztráltságukat. Kossuth bebizonyította nekik, hogy a nemesi demokrácia ideje (amelynek pedig követi pozíciójukat köszönhették) végnapjaihoz érkezett. Társadalmi félelmük, az, hogy mi lesz „velük" (nem a nemességgel, hanem a nemesi elittel!) a népképviseleti rendszerben, nemzeti félelmekkel társult. A megyék kötelező magyar nyelvhasználata, amelyet először mondott volna ki törvény, szemlátomást nem oszlatta aggodalmaikat. Mintha attól féltek volna, amit néhány nap múlva a radikálisok új orgánuma fejtegetett: Liptóban a szlovákoknak végül is joguk van (lesz) a megyében, a megyegyűlésen a szlovák nyelvhasználathoz, legközelebb a németek fogják ezt maguknak Sárosban követelni - a legjobb lenne tehát a megyéket mielőbb felszámolni.98 (Azt sem zárhatjuk ki, hogy a konzervatív megyék kisnemességével a nemzetiségi szempontra hivatkozva lehetett a megyék háttérbe szorítását elfogadtatni, tehát hazafelé „üzenve" dimenzionálták túl a követek a nemzetiségi félelmeket.9 9 ) Visszatérve az eseményekhez: „konferenciák" következtek, amelyekre vonatkozó egyetlen forrásunk, Széchenyi naplója szerint előbb április 3-a délutánján a miniszterek tanácskoztak. Batthyány le akart mondani (vagyis a miniszterek nyilván kitartottak álláspontjuk mellett). „Deák úgy beszél, akár egy 97 A visszaemlékező Kossuth emellett az országgyűlési (alsó táblai) konszenzus Béccsel szembeni kényszerítő erejére hivatkozik. Szerinte ezt az egységes nyomásgyakorló erőt megtörte volna egy alsó táblai (megosztást mutató) szavazás. Az ezután felbátorodó „reactioval" szembeszállva a pesti radikális erők ragadták volna ki a gyeplőt a törvényességet biztosító országgyűlés kezéből. KLI X. 371-372. 98 'Megyék és a nemzetiség.' Reform, 1848. ápr. 23. 99 Pázmándy Dénes nézeteinek mihamar bekövetkező száznyolcvan fokos fordulatát aligha tudjuk másképpen racionálisan értelmezni (fennmaradván a pszichoanalitikai megközelítés lehetősége). 1848 márciusában azzal rémisztgetett, hogy ha fennmarad a megye, elpusztul a nemzet. 1849 januárjában pedig, amikor hátat fordított a szabadságharcnak, Windisch-Grätz számára olyan alkotmánytervet készített (Ghiczy Kálmánnal), amely (tudomásunk szerint az első magyar politikusként!) tudomásul vette volna a történelmi Magyarország szétbontását; a horvát, szerblakta területek és a Szászföld kiválását, s a maradék terület közigazgatását illetően „ösztönzendőnek", sőt „támogatandónak" tartotta a nemzetiségi nyelveket, értelemszerűen a maradék területen azt a szlovákot, amelytől annyira rettegett! A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben II. (S. a. r. Andics Erzsébet) Bp. 1952. 412-418.
