Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
594 GERGELY ANDRÁS líti! S lám, még az öreg Kossuth is feledi legfontosabb elemét, az általános választójogot. Amnézia? Kognitív disszonancia? II. A megyék fokozatos népképviseleti jellegűvé alakítása régi gondolat, korábbi, mint az országos népképviseleté. Nem véletlenül: utóbbi megvalósítása során a fokozatosság jegyében a reformerek a megyéken át történő hosszú meneteléssel számoltak. Vagyis először a megyékben érvényesítették volna a népképviseleti elvet, s ha ebből következően a megyék országgyűlési követei magukat több-kevesebb joggal az egész nép képviselőinek tekinthetik, azután kerülhet sor az országgyűlés „koordinációjára", modern alkotmányos parlamentté fejlesztésére. (A koncepciót a konzervatívok, főként a főrendek ellenállása motiválta.) Már a 18. század végétől felbukkan a gondolat, hogy a megyékben a nemesség mellett mások is tanácskozási- és szavazatjogot kapjanak: értelmiségiek, mezővárosok képviselői, nemesi birtokok bérlői, megváltakozott községek küldöttei. Helyhatósági szabályalkotással számos megye adta meg ténylegesen saját „honoráciorainak" (nem-nemesi értelmiségének) ezeket a jogokat. Gyakran hivatkoztak Pest megye példájára, ahol Kecskemét és Cegléd mezőváros küldöttei 1810 óta jelen voltak a közgyűlésben. Szerény, de a reformerek körében általánosan elfogadott elvek és intézkedések voltak ezek, amelyek a konzervatívok dühödt ellenállását váltották ki.42 Az országgyűlési közvetlen népképviselet kérdése ezzel a távolabbi jövőbe tolódott. Felbukkantak ugyan olyan egyéni elképzelések, hogy néhány parasztképviselő (mint „ötödik rend") a pozsonyi diétán megjelenhetne, de a népképviselet gondolata — Varga János összegzése szerint — az 1840-es évek elején mindössze tizennégy megyében bukkant fel indítványként. Ebből hét megyében a már megváltakozott helységek megyei képviseltetését javasolták, hét másik megyében hozták szóba a községek képviselőinek megyegyűlési megjelenését általában, de csak egyedül a néhány nemes által lakott Csanádban vált ez hivatalos megyei állásfoglalássá.4 3 Tanulságos volt a szatmári tizenkét pont (1841) sorsa is, amely már általános népképviseletet szorgalmazott, de rövidesen magában Szatmárban is visszavonták.4 4 Az 1847-es Ellenzéki Nyilatkozat sem követeli a népképviseletet, legfeljebb csak elvontan, mint az „alkotmányosság alapján" történő érdekegyesítést.4 5 adja közre a javaslatot, csak a vita után teljesen átalakított, majd elfogadott új törvényt, ápr. 7-i számában.) 42 Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) I—II. (Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 11-12. [Szerk.: Kanyar József]) Kaposvár, 1981.; Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Bp. 1989.; Ruszoly József·. Alkotmány és képviselet. Kossuth Lajos a közjogi reformokról (1841-1843). In: uő: Alkotmány és hagyomány. Ujabb jog- és alkotmánytörténeti tanulmányok. Szeged, 1997. 43 Varga János: i. m. (Megye és haladás...) 241. 44 Rácz István: Az 1841. évi szatmári 12 pont. In: Acta Univ. Debr. Sectio Historica 2. Debrecen, 1955. 101-123. 45 KLOM XI. 155. - Kossuth korábbi programjavaslata tartalmazta a „honpolgárok nem nemes osztályainak... törvényhozási... jogokban való részesítését" (Uo. 151.). A követutasítások közül ismere-
