Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
528 OROSZ ISTVÁN gai közé számította. Azok, akik védelmezték a boltnyitás jogának urasági haszonvétel voltát, nem tudtak másra hivatkozni, mint szokásjogi eredetére. Kölcsey Ferenc erre válaszolva állapította meg, hogy a szokásjogok az írásbeliség előtti korból származtak, s ha a korcsmáról, mészárszékről, sőt a halászatról és madarászatról is van törvény, miért felejtették el a törvényalkotók a bolti just megemlíteni, „pedig a bolt csakugyan nagyobb dolog, mint a rigó fogás". Nem lehet azt mondani, hogy ami a törvényben nincs, de szokásban van, az a földesúré. Elhangzott ugyanakkor az is, hogy a bánáti urbáriumban szerepel ugyan a jus fornicis, de nem úgy, hogy ebben valakit gátolhatna a földesúr, hanem olyan formán, hogy taxát vethet ki a kereskedőkre.55 Az éveken át elhúzódó vitában Borcsiczky István trencséni követ fogalmazott talán a legélesebben. „Ha a jövendőben földes úri jus lesz a boltnyitás, az bizonyára csak a jelen országgyűlésnek végzésében veszi eredetét, s csak olyan jus lesz a minőnek itt körülíratik, és ha bár tulajdona lenne is a földesúrnak, még sem állna, hogy azt korlátok közé szorítani nem lehet. A pálinkafőzés, bormérés szintén úri tulajdon mégis megkorlátoltatott."56 Két alkalommal is, 1833. április 12-én és 1835. január 8-án tiltakozott a boltnyitás jogának törvénybe iktatása ellen Say István székesfehérvári képviselő. „Ha a jus fornicist törvénnyé tesszük az industriát rabbilincsre verjük... a jus fornicis nem egyéb, mint az indirecta adó azon új neme melyet némely földesurak a többi nemesekre, a parasztokra és a polgárokra vetnek, minden határ és törvényes korlát nélkül..." Ha a kereskedés jogát a földesúr regále gyanánt bérbe adhatja a bérlő teljes joggal megkívánhatja, ahogyan eddig idegen téglát, követ, sört nem volt szabad behozni a faluba, ezentúl idegen posztót, idegen gyertyát, idegen bőrt sem szabad. Ez pedig a legkártékonyabb monopólium.57 A főrendi üzenetek egyértelműen úri haszonvételnek tekintették a boltnyitás jogát, csak a királyi válasz enyhítette a helyzetet azáltal, hogy megengedhetőnek tartotta a boltnyitást, de csak úgy, hogy a bánáti úrbárium mintájára jobbágy taxát fizet földesurának. A három napos úrbéri vadászatot, amely arra kötelezte a jobbágyot, hogy a roboton felül az uraság fegyverével és lőszerével vadásszon, a főrendek fenn akarták tartani, az alsó táblán azonban úgy vélték, nem fér össze az emberséggel, hogy „az úrnak mulatságára ember hajtson vadat".5 8 A húsmérés regále jellegét senki sem vitatta, s azt sem, ha a földesúr nem vágatna elegendő marhát, joguk van a jobbágyoknak bejelentés után maguknak húst mérni, nézetkülönbségek atekintetben voltak, hogy a balesetet szenvedett marhát milyen körülmények között mérethetik ki a falvak lakói. Felvetődött az a nézet, ha a községben nincs állandó mészárszék, meg kell engedni a húst máshonnan behozni. Többen voltak azonban, akik a teljesen szabad húsmérés mellett foglaltak állást. Bernáth Zsigmond a szabad húsmérést a limitácók (a hús árának hatósági megállapítása) eltörlésével is össze kívánta 55 U. ο. II. k. 71-76. 56 U. o. III. k. 659. 57 U. ο. I. k. 306-308., IV k. 109. 58 U. ο. I. k. 332., II. k. 134. Vö. Carolus Pauly: i. m. 360.
