Századok – 2005

KRÓNIKA - Iszlámov; Tofik Muszlim Oglu (1927-2004) (Mucsi Ferenc) 509

KRÓNIKA 511 jezetei (azonos címmel) az Értekezések sorozatban magyar nyelven is megjelentek (Budapest, 1976). A 60-as években Iszlámov mellett — és kissé az ő nyomdokain haladva — több (akkor) fiatal kutató is csatlakozott Magyarország történetének kutatásához, elsősorban a Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetben, de néhányan egyetemi tanszékeken, vagy más akadémiai intézetekben is (V Ρ Susarin, Α. I. Puskás, L. N. Nyezsinszkij, Zseliczky Béla stb.). Az ő munkájuk összefogásával és irányításával Iszlámovnak többedmagával sikerült elérnie, hogy a 70-es évek elejére elkészült és megjelent a háromkötetes Isztorija Vengrii, amely először foglalta össze tudományos alapossággal Magyarország történetét összesen mintegy 140 ív terjedelemben ( Szerk. bizottság: T. M. Iszlámov, Α. I. Puskás, V Ρ Susarin; Moszkva, Nauka kiadó, 1971, 1972). A kötetek kéziratait nálunk, a Történettudományi Intézetben is megvitattuk, támogatva, pontosítva a szerzők alapjában korrekt, a magyar történeti kutatások eredményeivel lényegében megegyező koncepcióját. Iszlámov a 2. kötet szerkesztőjeként és legtöbb fejezetének szerzőjeként is hatalmas és eredményes munkát végzett. (Később, 1991-ben, jelent meg Iszlámov szerkesztésében egy egykötetes tudományos-népszerűsítő összefoglalás Magyarország történetéről („a legrégibb időktől napjainkig"), amelynek a három közül egyik szerzője szintén Iszlámov volt (Moszkva, Nauka kiadó). (Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy a kötet szerkesztőbizottságának egyik tagja az Iszlámowal jó barátságban lévő történész, a jelenlegi budapesti orosz nagykövet, V L. Muszatov volt.) Iszlámov szerzőként és szerkesztőként közreműködött olyan kézikönyvek létrehozásában, amelyek az Osztrák Birodalomban kibontakozó nemzeti mozgalmak történetét, köztük a magyar függetlenségi törekvések történeti útját foglalták össze (Moszkva, 1980, 1981; Nauka kiadó). A Közép-Európa Újkori Történeti Osztálya vezetőjeként figyelme természetszerűleg kiterjedt az egész Közép-Kelet-európai régióra; elsősorban a Habsburg Birodalomban együtt élt népek sok tekintetben közös történetének kutatására, komparatív tanulmányozására. Többször is visszatért a Birodalom nemzeti-felszabadító mozgalmainak vizsgálatára, a szláv népek nemzeti mozgalmainak kibontakozására (1983), ezzel összefüggésben az orosz, valamint az ausztriai szociáldemokrácia nemzeti-nemzetiségi programjainak elemzésére (1977). Önálló tanulmányt jelentetett meg a cseh nemzeti fejlődés 19. század végi befejező szakaszáról (1989); ugyanakkor gondosan elemezte a magyar nemzeti mozgalom születésének és kibontakozásának történeti útját is (A „natio hungaricatól" a magyar nemzetig, 1984); a tanulmány angol nyelven is megjelent a minneapolisi egyetem kiadásában (UMN Press, 1992). A magyar történelemmel kapcsolatos oroszországi kutatómunka eredményeit összegezte egy 1975-ben Budapesten tartott előadásában (MTA Filozófiai és Történeti Osztályának Közleményei, 1975. 24. sz.), amely tanulmánnyá bővítve (orosz nyelven) megjelent a Studia Historica 129. gyűjteményes kötetében is (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977). Kutatói (és osztályvezetői) tapasztalatait foglalta össze a történeti összehasonlító és multidiszciplináris módszerről írt tanulmányában, amely történetelméleti és módszertani kérdéseket tárgyaló gyűjteményes kötetben látott napvilágot (1985). Ide csatlakozik a Nyugat-európai és az oroszországi abszolutiz-