Századok – 2005

KRÓNIKA - Szádeczky-Kardoss Samu (1918-2004) (Makk Ferenc) 507

508 KRÓNIKA 1957 között a szegedi (és a debreceni) egyetemről teljesen száműzte a görög és a latin képzést. Ezekben a nehéz években is határozottan képviselte azt a gondolatot, miszerint a klasszikus nyelvek hiányában Európában nem lehet universitas az egyetem. Szádeczky professzor úr filológusként, történészként és bizantinológusként rendkívül gazdag és páratlanul sokoldalú tudományos munkásságot végzett. Szegedi tudósként is nemzetközi hírű szaktekintély volt, Európa legkiválóbb graecistái között tartották számon. A görög és latin nyelvű források szövegeit a pylosi táblák időszakától a Bizánci Birodalom kormányzását tárgyaló konstantinosi mű koráig vizsgálta. Ily módon kutatómunkája az orientális időktől Hellas és a régi Róma világán keresztül az avarok és Bizánc középkori históriájáig terjedően hatalmas kort, mintegy harmadfélezer esztendőt fogott át. 1938-ban tette közzé első publikációját, azóta mintegy 230 közleménye jelent meg könyvként, önálló kiadványként, illetve neves hazai és külföldi szaklapokban, lexikonokban (pl. Pauly-Wissowa) és monografikus művekben (pl. Cambridge History). 1952-ben a nyelvtudományok kandidátusa lett, 1963-ban pedig a görög költőről, Mimnermosról írott nagymonográfiájával elnyerte az irodalomtudományok doktora fokozatot. Ε műve révén az antik görög líra nemzetközileg legismertebb tudósai közé emelkedett. Eredetileg ókortörténésznek indult. 1941-ben még Kolozsvárott készítette el bölcsészdoktori disszertációját a görög elvándorlás tárgyából, majd Themistoklés kapcsán az athéni pártharcokról értekezett. Egy időben a Római Birodalom kései társadalomtörténeti kérdéseivel (köztük a bagaudák és szkamarák históriájával) foglalkozott. Itthon és külföldön is az ókori görög történelem egyik legjelentősebb kutatójának bizonyult. Behatóan tanulmányozta a görög történetírókat, az antik hellén írók és költők műveinek történelmi tanulságait. Eredményeit és ismereteit 1965-ben megjelent Görög történelem című munkájában összegezte. A korszerű és európai szintű monográfia több mint három évtizeden át alaptankönyvként volt használatos a magyar egyetemeken történelem szakon. Az 1960-as évek második felében érdekes és jelentős fordulat következett be kutatásaiban. Noha azután sem szakadt meg kapcsolata az antik világgal, ezt egyértelműen jelzik Solón-, Polybios-, Strabón- és Vergilius-interpretációi, különböző hazai és külföldi lexikonokba írt szócikkei, valamint Cato- és Varroművek szövegközlései, mégis kétségtelen, hogy ettől kezdve tudományos tevékenységének gerincét a Kárpát-medence, az európai steppe, Bizánc középkori históriájának és a korai magyar történelemnek a kutatása képezte. Mindenekelőtt a középgörög források segítségével vizsgálta a jelzett témákat. Eredményei nyomán a nemzetközi tudományos közvélemény a kiváló bizantinológusok között tartotta őt számon. Különösen értékesek az avar történelemmel kapcsolatos kutatásai. Szádeczky-Kardoss Samu művei nélkül ma már sehol nem tanulmányozató az európai avarság története. 1968-ban bizánci szövegek alapján bebizonyította, hogy a Kárpát-medencei avar régészeti leletekben megfigyelt nagy változást új etnikumnak, Kuber onogur népének a bevándorlása okozta a VII. század végén. 1972-ben jelentette meg az avarok tört^n^re vonatkozó bizánci (és részben más nyelvű) kútfők anyagának első összeállítását, amely Ava-