Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Mil ans d'histoire Hongroise. Histoire de la Hongrie de la conquéte jusqu'á nos jours (Ism.: Sahin-Tóth Péter) 487

488 TÖRTÉNETI IRODALOM A Millenniumi magyar történet másik fontos erénye, hogy fejezeteit egy-egy korszak vagy témakör szakértői írták, s a népes szerzőgárda sokszínű szövegeit a gondos szerkesztői munka egységes egésszé tudta formálni. További örvendetes tény — és ez a vélemény nem csupán a recenzens szűkebb kutatói érdeklődéséből fakad —, hogy a magyar történelem 19. század előtti korszakai, azaz a közép- és a kora újkor is fontosságukhoz méltó helyet kapnak a kötetben. A vonatkozó fejezetek körülbelül a kötet felét teszik ki (a terjedelmes függeléket nem számítva). Az alapvetően politika- és intézménytörténeti alapozású előadást jól egészítik ki a társadalom-, gazdaság·, művelődés- és egyháztörténeti fejezetek. Talán csak az 1711 előtti korszakok gazdaságtörténetének jut nem is annyira kevés, mint inkább nem elég markáns hely, mivel ezek a részek beleolvadnak az intézmény- és társadalomtörténeti fejtegetésekbe. A kötetet szerzőgárdája tehát szűkebb szakterülete, akár saját kutatásai újabb eredményeit is beledolgozhatta egy-egy fejezetbe. A Millenniumi magyar történet mégsem ad forradalmian új képet adni a magyar történelemről. Erre nincs is szükség. Az utóbbi évtizedek magyar történeti kutatásai számos kitűnő eredményt produkáltak, s egy effajta szintézis már akkor eléri célját, ha ezeket megfelelő szinten közvetíteni tudja. Különösen — és látványosan — érzékelhető ez a 20. század történetét, de főként az 1945 utáni időszakot taglaló fejezetekben, amelyek megszabadultak az 1990 előtt kötelező ideológiai tehertételtől, s így ez a korszak is valódi elemzés tárgyává válhatott. Magyarország történetét egyébként egészen 2000-ig kíséri nyomon a szöveg, a rendszerváltásról és az 1990-es évekről a mű egészéhez képest is terjedelmes és összességében kiegyensúlyozott áttekintést adva. Szerkezetében, fogalomhasználatában, kérdésfelvetéseiben igyekszik, ha nem is mindig a legfrissebb európai trendeket követni, ami ebben az esetben egyáltalán nem hátrány, de igazodni a múlt század utolsó harmadának tőlünk nyugatabbra érvényes történeti kutatásának bevett áramlataihoz. Mindezek az erények természetesen megjelennek a francia nyelvű szövegben is, amely egy lényeges részben tér el a magyar változattól. A kiegyezéstől az első világháborúig tartó időszakról új, rövidebb terjedelmű fejezet szerepel benne, ami (pl. a gazdasági fejlődés vagy a nemzetiségi kérdés bemutatását illetően) sajnos nem vált a könyv javára. A francia kötetet ugyanakkor a recenzens nem ítélheti meg kizárólag a magyar változat érdemei alapján. Az idegen nyelvű nemzeti történeti szintézis műfajában az igazi kihívás ugyanis éppen abban rejlik, hogy a magyarul színvonalasan és szakszerűen előadottakat hogyan sikerül eljuttatni a más nyelven olvasóhoz. Utóbbiról nyilvánvalóan feltételezhető, hogy egészen más műveltségi alapról közelít a könyv tárgyához, mint a Milleniumi magyar történet olvasója, aki saját kultúrája, illetve az iskolai oktatás révén már sok mindent magába szívott a magyar történelemből. A Mil ans d'histoire hongroise-t tehát az is minősíti, hogy mennyiben tud kapcsolódni a remélt olvasótábor, a Magyarország, illetve Közép- és Kelet-Európa múltja iránt érdeklődők, egyetemi oktatók, szaktörténészek, diákok kulturális horizontjához, referenciáihoz. Úgy vélem, hogy az ilyesfajta kapcsolat teremtést legalább kétféleképpen lehet és érdemes segíteni. Egyrészt a szöveg nyelvi megformálásával, másrészt a tartalom megfelelő alakításával. Utóbbi alatt azt értem, hogy, ha szerény mértékben is, de a francia nyelven olvasó számára kapcsolódási pontokat kell nyújtani történelmünkhöz, mégpedig a legkézenfekvőbb módon, azaz a magyar történelem francia vonatkozásainak következetesen visszatérő említésével. Az utóbbi lehetőség kihasználásának igénye mintha meg is jelenne a szövegben. Szó esik a kötetben a középkori magyar klerikusok párizsi egyetemjárásáról, a Roland-ének, a Nagy Sándor-és Trója-regények magyarországi ismertségéről, a lovagi kultúra megjelenéséről az Anjou-korban, II. Ulászló francia feleségéről, I. Ferenc szövetségéről Szapolyai Jánossal, a franciák részvételéről az 1664. évi török elleni hadjáratban, majd a XIV Lajos által Thököly Imrének és II. Rákóczi Ferencnek nyújtott támogatásról, Magyarország szerepéről a napóleoni háborúkban, s persze Franciaországéról a trianoni békediktátumban. Mindezek azonban a Millenniumi magyar történet szövegében is szerepelnek, s a magyar történelem ilyen szintű bemutatásánál amúgyis kihagyhatatlanok. Egy tudatosan a francia kultúrájú olvasóközönség felé orientált szintézisben bizonyosan hasznos lenne egy-egy említés a nápolyi Anjou-k francia gyökereiről, Mátyás burgundi diplomáciájáról, a 18. századi franciaországi kuruc emigrációról, a francia felvilágosodás és kultúra hatásáról a 18. századi Magyarországon, a francia tőke szerepéről a kiegyezés utáni magyarországi befektetésekben, vagy a második világháború idején Magyarországra menekült francia hadifoglyok befogadásáról és ellátásáról. A szerkesztő által a kötet előszavában említett — egyébként sikeres — törekvés arra, hogy a műben a magyar történelem európai kontextusban jelenjen meg, szerencsésen egészülhetett volna ki egy finoman felépített, kifejezetten francia kontextussal.