Századok – 2005
FIGYELŐ - Makk Ferenc: Amicus Plato; sed magis amica veritas 459
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET-ÍRÁSRÓL 475 Teljesen zavaros a legfelső magyar vezetés bemutatása. Vékony Gábor szerint a magyarok élén egy főnök, fejedelem (kündü) állott, de a gyakorlatban mégiscsak érvényesült valamiféle kétfőnökös rendszer, hiszen a magyar vezérek rendre kettesével szerepelnek a forrásokban (így 894-ben Árpád és Kusan; 921-ben Dursac és Bugát). Ezt a rendszert a szerző az ún. magyar-kavar kettősségre vezeti vissza, miszerint az egyik vezér magyar, a másik pedig kavar vezér volt.7 " Kérdésem: mi van akkor, amikor csak egy vezérrel, főnökkel találkozunk (904: Kusán~Kusan; 924: Szalárd). Majd azután ez a 10. század közepén háromfőnökös rendszerré alakult át (arkhon, gylas, karkhas). Emiatt szerepel szerinte például 955-ben Augsburgnál is három vezér.'9 Kérdésem: mi van akkor, amikor ebben az időben is csupán egyetlen vezér, főnök fordul elő a forrásban (947: Taksony; 954: Bulcsú stb.)? 955-ben Augsburgnál nem is három, hanem öt vezér (rex, regulus) állott a magyar seregek élén.8 0 Egyébként Vékony Gábor szövegértelmezésében 943 körül — a Schechter-töredék alapján — Bulcsú a kazár kagán szövetségeseként a Krím-félszigeten harcolt. De a héber forrás hiteles fordítása szerint a Vékony Gábor által Bulcsúnak hitt személy nem türk, nem is magyar, hanem kifejezetten kazár nemzetiségű katonai parancsnok volt.8 1 Állítások, kijelentések tehát Vékony Gábor részéről e kérdéskör kapcsán is rendkívüli bőségben hangzottak el, fogalmazódtak meg, de a meggyőző bizonyítás rendre elmaradt. Ezt a háromfőnökös rendszert azonban egyébként már maga Vékony Gábor is meglepőnek tartotta, és úgy magyarázta, hogy a nomád katonai szervezetben a honfoglaló (török) magyarok, a kazár kavarok és a finnugor eredetű székelyek külön, önálló tényezőkként szerepeltek."' Minden problémára, a kötet valamennyi vitatható szakmai állítására nem tértem ki. Arra azonban feltétlenül utalni szükséges, hogy a könyv végén szereplő irodalomjegyzék rendkívül szegényes, még a reprezentatív bibliográfia igényeinek sem tesz eleget. Elfogadhatatlan Vékony Gábor azon okfejtése is, miszerint „A szöveg egy-egy mondata mögött esetenként kötetnyi irodalom van. Az adott részletkérdés specialistáinak ezek azonosítása különösebb gondot nem okozhat."83 Ez egy preventív támadás az esetleges bírálatokkal szemben, hiszen, ha hiányolják a pontos forráshelyeket és a vonatkozó irodalmat, akkor — Vékony Gábor szerint — a bírálók nem is tekinthetők az illető kérdéskör szakembereinek! Sajnálatos módon a szerző igen számos alkalommal úgy fogalmazott meg véleményt — mi" Vékony G.: Magyar őstörténet i. m. 209. n Uo. 209-210. TM Kristó Gyula·. Az augsburgi csata. Bp. 1985. 94-95. " Vékony G.: Magyar őstörténet i. m. 207., 210. - Vö. Hunyadi László: A Schechter-féle szöveg: egy névtelen kazár zsidó levele Haszdai ibn Sapruthoz. In: Források a korai magyar történelem ismeretéhez. Szerk. Róna-Tas András. Bp. 2001. 170., 166. "J Vékony G.·. Magyar őstörténet i. m. 214., 215. - A három törzsszövetségi tisztség megléte a 10. század közepén valóban külön magyarázatot igényel. A probléma nyitott, ma sincs lezárva. Erre 1. pl. KMTL 215., 245., 269., 389. Érdekes ötlet Vékony G. etnikai alapvetésű okfejtése. De az általa adott etnikai felosztás a 10. századra vonatkozólag, amint eddig láttuk, teljességgel elfogadhatatlan. S ily módon természetszerűleg a három törzszövetségi méltóság keletkezésének Vékony-féle magyarázata sem állja meg a helyét. " Vékony G.: Magyar őstörténet i. m. 218.
