Századok – 2005
FIGYELŐ - Makk Ferenc: Amicus Plato; sed magis amica veritas 459
468 MAKK FERENC sok) együttes létszámát a honfoglalás idejére 1,1-1,4 millióra becsüli, míg az ún. honfoglaló magyarokat (azaz Árpád egy törzsnyi népét) 15-20 ezer főre teszi. Vékony Gábor — elfogadva a korábbi kutatás azon eredményét, miszerint 1500 táján a magyarországi lakosság lélekszáma 3 millió körül lehetett — évi 2%c-es szaporodással számol, s ily módon hozza ki visszafelé haladva a 900-ra feltételezett 1,1-1,4 milliós számot.40 Én azonban úgy látom, hogy a magyar történeti demográfiában az évi 3,5-4%ces népszaporodás az általánosan elfogadott, ami azt jelenti, hogy a lakosság 180-210 év alatt megduplázódik.4 1 Ez a számítás azért veszélyes Vékony Gábor elmélete számára, mert ez 900 tájára kb. 375-400 ezerre lecsökkenti a lélekszámot 1500-tól visszafelé számolva. Emiatt dolgozik Vékony Gábor csak 2%o-kel! De a kérdés az: miért volt szükség arra, hogy a honfoglalás idejére 1,1-1,4 milliós népességet tételezzen fel? Egyetlen okot lehet nála erre találni: csupán így tudta megmagyarázni azt, hogy a Kárpát-medence népessége, miután szerinte Árpád török magyarjai mindössze 15-20 ezren voltak, a 11. századra teljesen elmagyarosodott.4 2 Ma még nem sikerült szakszerűen megállapítani az ún. honfoglalás kori őslakosok és a honfoglaló magyarok tényleges, valóságos létszámát, de az biztos, hogy a Kárpát-medence őslakosainak magyarrá válását sokkal szerényebb és reálisabb létszámadatok mellett is meg lehet racionálisan magyarázni. Azt pedig a későbbiekben látni fogjuk, hogy Vékony Gábor felfogásától eltérően Árpád törzsszövetsége (Hetumoger~Hetümadzser) hét (nem egy) törzsből állott, s ehhez járult még a csatlakozott kavarok egy (illetve három) törzse. II/2.5. A székely kérdés A székely eredet kérdése korai történelmünk egyik legvitatottabb problémája, számos nézet született ennek megoldására, de még ma sincs lezárva.4 1 Egészen eredeti elmélettel lépett fel könyvében Vékony Gábor. Eszerint a finnugor ősmagyarság önelnevezése — idegen (?szkíta) uralom alatt — a székely szó volt (lat. Siculus\ eredeti ejtésben szikül), amely egy szikülü ejtésű, bizonytalan jelentésű, szkíta szkül szóból származik az i.e. 5. századból. Ezt a Kárpát-medencében élő ősmagyarságra nézve már az i.u. 800 körüli időkig — a délszláv szakul és a német Zokel névalakok lennének erre a tanúbizonyság — a környező szlávság és németség megismerte, és az itteni magyarokra használta is e népnevet.4 4 Mindebből azonban Vékony Gábor egyetlen állítást sem tud igazolni. Ami természetesen nem csoda, hiszen egyetlen bizonyító erejű forrásadata sincs. Önkényes konstrukciónak tekinthető az egész teória! 40 Vékony G.: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai i. m. 1168-1170. 41 L. pl. Fügedi Erik: A középkori Magyarország történeti demográfiája. (Történeti Demográfiai Füzetek 10.) Bp. 1992. 19.; Kristó Gy.: Magyarország lélekszáma i. m. 44 42 Vékony G.: Magyar őstörténet i. m. 211 43 Erre összefoglalóan 1. Kristó Gyula: A székelyek eredete. Bp. 20·.»:. 44 Vékony G.: Magyar őstörténet i. m. 169-170., 214-215.
