Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása 429
430 NÉMETH PÉTER még a bizonytalan fekvésű Pathcay,4 A birtokok utóélete bizonyítja összetartozásukat: 1398-ban ezt a négy birtokot egyszerre cserélték el a keresztes ispotályos kanonokok Zsigmond királlyal,5 aki így teremtte meg a tokaji uradalom alapjait. Közleményünk a tokaji uradalom kialakulásának folyamatát tekinti át a mohácsi vészig, megismertetve az olvasót az uradalmat alkotó birtokokkal és magának a szervezésnek az időrendjével. Ε folyamat eredményeképp Tokaj — várának stratégiai fontossága miatt — a 16. századra az országos politikában is meghatározó súlyra tett szert. A tokaji uradalom genezise tehát arra a pillanatra vezethető vissza, amikor Zsigmond király 1398-ban egy alig követhető birtokcsere-láncolatra szánta el magát. A lánc első szeme a király kincstartója, (Aba nembeli) Debrői Miklós fia István mester kezén lévő értékes Bereg megyei szőlőbirtok, Kaszony — amelyet nem sokkal korábban kapott adományba6 —, és unokaöccsei, Debrői (Miklós fia) Péter fiai: Miklós, György és Mihály, valamint (unokatestvérük, Miklós fia) Mihály fia Miklós Kaszonyhoz közeli Szernye, Újfalu, valamint a vámmal rendelkező Kovászó, továbbá Börve és Almás (szintén vámmal) birtokainak megszerzése volt.' Zsigmond a beregi birtoktestet szinte azonnal Pogány Dolek és egyéb iratok kivonatai I—II. Bp. 1943. II. 1871. és 1919. sz-ok). Itt jegyzem meg, hogy a johannita ispotályos keresztes lovagok is rendelkeztek zempléni birtokkal, mivel 1219 előtt övék volt Lúc egy része. Az említett évben ugyanis birtokukat a környező tíz várfalu (Berzék, Gesztely, Harkány, Tarcsa, Szada, Csalános, Ola, Imár, Bazsi és Kak) népe váijobbágyok vezetésével feldúlta, 28 márka kárt okozva (Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Kiadja ... Karácsonyi János, Borovszky Samu. Bp. 1903. 226.; a falvak azonosítását 1. Szűcs J.: Sárospatak i. m. 41., 216. sz. jegyz.). Ε birtokukat 1373-ban vásárolják meg az ónodi Cudarok (DL 6149.; Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I-IIL, V Bp. 1890-1913. I. 355., 370.). 4 Pathcay-t korábban a Karcsa melletti Pácinnal azonosítottam mások nyomán (Németh Péter: Tarcal története a honfoglalástól a mohácsi vészig. Tarcal I. Szerk. Németh Péter. Tarcal 1996. 19.) azon az alapon, hogy az 1398-ban kapott négybirtoknyi adományban Tokaj, Tarcal, Karcsa után természetesnek tűnt az utóbbihoz közeli Pácin említése, mégha a névalak torzult is a leírás során. Felvetődött, hogy a név olvasata mögött az Abaúj megyei Pocsaj (A veszprémi püspökség római oklevéltára. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I-IV Ed. a collegio historicorum Hungarorum Romano. Bp. 1896-1907. — a továbbiakban: Vespr. — II. 309.) rejtőzne, de ez kizárható. A falu ugyanis 1255-ben a jászói apátságé (Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 132.), 1427-ben pedig Kapi János birtoka (Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. [Új Történelmi Tár 2.] Bp. 1989. 31.). Kapi 1410-ben Szaploncai „Poháros" Miklós fia Osvát magtalan halálával (11408) jutott Kapi vára és tartozékai, köztük az ekkor lakatlan Pocsaj birtokába (Zsigmondkori oklevéltár I-IX. Összeáll. Mályusz Elemér, Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 1951-2004. — a továbbiakban: ZsO — II/l. 7389. sz.). így bizonyosnak tűnik, hogy Pocsaj esetében a birtokszerző Osvát nagyapja, Péter volt, aki 1343-1360 között töltötte be Abaúj megye ispáni tisztét (Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I—II. (História Könyvtár - Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. II. 197.). Azonban a Pathcay = Pácin azonosítás más nehézségekbe is ütközik. IX. Bonifác pápa hozzájárulása a négy keresztes birtok cseréjéhez (Vespr. II. 309.) úgy fogalmaz, hogy azok az egri és a pécsi egyházmegyében találhatók. Mivel a bizonyosan azonosítható Tokaj, Tarcal és Karcsa az egri egyházmegyében feküdt, Pathcay a pécsi egyházmegyében kereshető. Valóban, ismerünk egy innen származó, a Somogy megyei Tótfalun élő jobbágyot (1473: Paulus Pathczay - DL 17 429.), maga a település minden bizonnyal a Somogy megyei Patca faluval azonosítható (Csánki D.: Történeti földrajz i. m. II. 634.). Kérdés, hogy a pécsi egyházmegyéhez tartozott-e? 6 Vespr. II. 309. 6 Kaszony királyi birtokot Zsigmond 1391-ben udvari vitézének, Ruszkai Dobó fia Domonkosnak új adományul adta 1391-ben (ZsO I. 2309. sz.). Azonban 1395-ben Dobó fia Jakab fiai, László és István már az ellen tiltakoztak, hogy Kaszony birtokukat Debrői Miklós fiai, István és Mihály felkérjék a királytól (ZsO I. 3928. sz.). Bizonyára hibás (amint azt a ZsO I. 5193. sz. is jelzi) annak az oklevélnek a dátuma, amely 1398. február 20-ra teszi Debrői István királyi kincstartó beiktatását a Bereg megyei Kaszony birtokba (CD X/2. 557.), ugyanis e napon vette vissza Zsigmond király Kaszonyt Debrőitől és adta cserébe Tokajt és Tarcalt (DF 273 715.; ZsO I. 5191. sz.). 7 ZsO I. 5191. sz.
