Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 417 azonban „ambiciózus és ravasz" Hunyadi alakja körvonalazódik, aki nem csak az ország, hanem saját érdekeiért is makacsul küzdött. Ezzel Engel éppen a bárók Hunyadival szembeni magatartását tette érthetővé. Engel munkássága mellett a magyar történetírás Hunyadira vonatkozó más művei szintén arról tanúskodnak, hogy a már „elcsépeltének tekintett témák vizsgálata is szolgálhat figyelemre méltó új eredményekkel. Jó példa erre Kulcsár Péter Hunyadi János származásával kapcsolatos tanulmánya, melyben a család kevei kötődéseit igyekezett kimutatni, vagy éppen Pálosfalvi Tamásnak a szintén sokat tárgyalt 1442. évi török hadjáratról írt cikke, amelyben a szerző kimutatta az ún. Gyulafehérvár melletti, Hunyadi által elszenvedett vereség tarthatatlanságát.81 A kolozsvári történeti iskola „fiatal" nemzedéke 1989-ben a kolozsvári történeti iskola három fiatal szakemberből álló csoportja forráskiadványt tett közzé a 15. századi Hátszeg vidékére vonatkozóan."2 Elsősorban a még Pascu által kezdeményezett erdélyi román társadalomtörténeti kutatások folytatásáról volt szó, amit azonban igyekeztek a tudományosság szigorú elveinek szem előtt tartásával véghez vinni. A fiatalos lendületről tanúskodó kezdeményezés még az 1980-as évek elején érlelődött, és amikor a munka megjelent, már mindhárom szerző a középkorkutatás komoly szakemberének számított. Nem meglepő, hogy az 1989 végén Romániában bekövetkezett politikai átrendeződést követően ezen újabb generáció képviselői kerültek az erdélyi román középkorkutatás élvonalába. Az új politikai környezetben végül is nem alakult ki egységes ideológiai képe munkásságuknak, amelyre a pozitivizmus és hazafias szemlélet, illetve az Annales-iskola és a magyar történetírás által teremtett kihívásokra való reagálás egyaránt, ámbár különböző mértékben jellemző. loan Drágán elsősorban a 15. századi erdélyi román társadalomra vonatkozó kutatásait folytatta: ezek eredménye egy frissen megjelent könyv lett."' A mű sajnálatos módon a Lupa§ és Pascu által teremtett hazafias szemlélet jegyében született, azt mentette át az új évezredbe. Eszerint a Magyar Királyság mint „elnyomó állam" van ábrázolva, amelyben a románok „meghódítottak és alávetettek" voltak, a román nemesség pedig marginalizált. Erdélyt az „unió trium nationum által teremtett politikai rendszer" uralta (ez egyébként jelenleg is a román történetírásnak egyik alaptétele). Magyarország és Erdély „két különálló politikai entitás" volt, a könyvben ezért következetesen külön-külön fejezetben szerepelnek. A szerző véleménye szerint a különállás egyben a románság megosztottságát is jelentette, így a magyarországi és erdélyi románok képtelenek voltak „egységesen fellépni". A 19. századra jellemző nemzeti kérdés visszavetítése a 15. századba jól tanúskodik a román középkorkutatás gyengéiről. A középkorban " Kulcsár Péter·. A Corvinus-legenda. In: Mátyás király 1458-1490. Szerk. Barta Gábor. Bp. 1990. 17-40.; Pálosfalvi Tamás: Az 1442. márciusi török hadjárat. Adalékok Hunyadi János első törökellenes hadjárataihoz. Történelmi Szemle 43. (2001) 43-54. "2 Izvoare privind evul mediu románesc. fara HaÇegului ín secolul al XV-lea (1402-1473). Szerk. Adrian A. Rusu, loan Drágán, Ion Aurel Pop. Cluj Napoca 1989. 83 loan Drágán: Nobilimea româneascâ din Transilvania 1440-1514. Bucure§ti 2000.
