Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 41 zetiségpolitikába való be nem avatkozásról, másfelől a kisantant-országokbeli német és magyar kisebbségek együttműködéséről,12 7 miután a Bethlen-kormány 1931. márciusi memorandumára a Brüning-kormány által 1931 decemberében adott, de már Károlyi Gyula kormánya által kézhez vett — csalódást keltett — válasz nyomán elhidegülés állt be a német-magyar viszonyban. A Deutscher Schutzbund, amelynek — immár testületi — vezetésében Robert Ernst játszotta a meghatározó szerepet, részt vállalt most annak kipuhatolásában, hogy mi erről az érdekelt országok német kisebbségi vezetőinek véleménye, milyen magatartást tanúsítson a sokat támadott nagyszámú németségi szövetség, s az általuk befolyásolt össznémet sajtó? A Román-Bánát fővárosának számító Temesváron került sor 1933. január 9-10-én egy titkos megbeszélésre Ernst vezetésével, aki — a svábok katolikus voltára való tekintettel — maga mellé vette a katolikus külföldi németekért tevékenykedő birodalmi szövetség (Reichsverband für die katholischen Auslandsdeutschen) részéről Emil Scherert, valamint a VDA sajtóosztályát vezető Friedrich Carl Badendiecket, a temesvári utazáson részt vevő németbirodalmi újságírók élén. A német kisebbségi vezetők közül a bánáti sváb Kaspar Muth, az erdélyi szász Hans Otto Roth, a jugoszláviai Stefan Kraft (Újvidékről), Magyarországról pedig Jakob Bleyer voltak a tanácskozás legfontosabb résztvevői. Bleyer fejtegetései különösen meggyőzőek voltak a tekintetben, hogy a ma román, jugoszláv, magyar uralom alatt élő dunai sváboknak az eddiginél is jobban össze kell tartaniuk, — meg is alakítottak ekkor egy délkeleti német munkaközösséget —, és ki kell állniuk a magyarországi német kisebbség védelmében, s hogy a németbirodalmi sajtó részéről erőteljesebb fellépésre volna szükség.128 Temesvárról hazatérőben Ernst, Scherer és Badendieck, valamint az újságírók részéről Kornhuber, látogatást tettek Budapesten a miniszterelnökségen Pataky államtitkárnál, a nemzetiségi osztály vezetőjénél, a magyar külügyminisztériumban Khuen-Hédervárynál, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban pedig Petri államtitkárnál. A Patakyval és Petrivel folytatott beszélgetés nem tett rájuk jó benyomást, mert részükről inkább panaszokat hallhattak egyfelől arról, hogy a magyarországi németeket kívülről izgatják, másfelől amiatt, hogy a külföldi németek nem akarnak együttműködni a magyar kisebbségekkel, mintsem hogy tapasztalhatták volna annak megértését, hogy a kívánt együttműködés útját a magyarországi német kisebbség jogos kívánságainak teljesítésével kell egyengetni. Az iskolakérdés kellően még mindig rendezetlen voltát illetően mindegyre csak az egyházakat okolják, anélkül, hogy a megoldás érdekében hatékony lépéseket tennének. Egyedül Khuen-Hédervárynál találtak megértésre a kisebbségi kérdés külpolitikai jelentősége iránt.129 Jó benyomásokat szereztek viszont azon a kötetlen beszélgetésen, amelyet többek között egyes kormánypárti és kisgazdapárti képviselőkkel, s egyes lapok (Pester Lloyd, Új Nemzedék, Nemzeti Újság) képviseletében megjelentekkel folytathattak a német követség teáján. Különösen jó kapcsolat alakult ki Ernst és 12, Tilkovszky Lóránt - Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról, 1931-ben. Századok, 2003. 6. sz. 1333-1339. 128 PAAA, Abt. VI. (Kult.) Deutscher Schutzbund. K657050'. Temesvári német konzulátus (Tomoor) jelentése. Temesvár, 1933. január 16. 129 Uo. K657041. Budapesti német követség feljegyzése: „Dr. Ernst berichtet über seine Besprechungen". Budapest, 1933. január 15.
