Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
404 LUPESCU RADU latosak. Ebben játszott fontos szerepet Oszvald Arisztid átfogó tanulmánya Hunyadi fiatal éveiről, illetve Bánfi Florio olaszországi forrásokat feltáró cikkei. Oszvald Arisztid tanulmánya még az 1900 körüli vitákban gyökerezik.5 3 A Hunyadi család eredetével és rokonságával kapcsolatban alapjában véve Karácsonyi és Varjú álláspontjára helyezkedett. A tanulmány igazi érdeme azonban, mint a címe is mutatja, Hunyadinak fiatalkori, idegen udvaroknál tett szolgálataira vonatkozik. Hunyadi pályafutásának ez a meglehetősen homályos fejezete is számos tévhittel gazdagodott a 19. századi kutatás során, amelyeket Oszvald helyesen és sikeresen korrigált. így például elvetette azt a vélekedést, miszerint Hunyadi Demeter zágrábi püspöknél, vagy a Cilleieknél szolgált volna. Figyelemre méltó azon megállapítása is, miszerint — a közhiedelemmel ellentétben — Hunyadi pályafutása nem hirtelen ívelt felfelé, hanem karrierje csúcsaira hosszasan küzdötte fel magát: „ő 41 éves koráig abban az időben nem tett semmi mást, mint a legegyszerűbb, az események iránt a legközömbösebb köznemes." Hunyadi fiatal éveinek hiányos fejezetét további fontos adatokkal egészítette ki Banfi Florio, aki elsősorban hősünk történetének olasz vonatkozású forrásaira hívta fel a figyelmet. Az Oszvaldnál felületesen ismertetett itáliai tartózkodást Banfi írta meg részletesen, s ő volt az, aki újabb bizonyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy Hunyadi Filippo Scolari udvarában szolgált.54 Oszvald és Banfi kutatásait követően határozottabb körvonalakkal rajzolódott ki Hunyadi pályafutásának első szakasza, s a kép csupán Engel Pál kutatásainak köszönhetően egészült ki néhány újabb adattal. A Hóman Bálint és Szekfű Gyula által írt Magyar történetben Hunyadi alapvetően új megvilágításba került.5 5 A 15. századi rendi mozgalmat Hóman összekapcsolta a nemzeti érdekek érvényesítésének kérdésével: Hunyadi felemelkedésében, s különösen kormányzóvá választásában, a nemzeti érdek érvényesítésével párosuló rendi mozgalom legfontosabb megnyilvánulását látta. „Emelkedésének fő oka mégis az volt, hogy az idegen uralmat megelégelő főurak és nemesek benne látták a szabadkirályválasztó elvben kicsúcsosodó nemzetpolitikai irányzat vezérharcosát. Ez szerzett Hunyadinak oly tekintélyt és népszerűséget, aminő eleddig csak királyi vérnek jutott ez országban osztályrészül." Természetesen nem csak a román történetírást jellemezte a magyarellenesség, hanem ez fordítva is igaz volt. Hóman minden alkalmat megragadott, hogy Hunyadi hadjáratai kapcsán kidomborítsa Moldva és Havasalföld gyenge szereplését, vagy éppen ellenséges magatartását, azokban az esetekben is, amelyekben ez nem bizonyítható. A mű e fejezetének ugyanakkor különleges jelentőség jut a Hunyadi-kutatásban. Itt jelent meg a Hunyadi-birtokok Gergely Endre alapos forrásgyűjtésére épülő táblázata, illetve az ennek alapján rajzolt térkép. Az itt közölt adatokat azóta is rendszeresen átveszi a Hunyadiról szóló művek többsége, sőt, a Hunyadi birtokait bemutató térképek is á Hóman által publikált térképre 53 Oszvald Arisztid·. Hunyadi ifjúsága. (Történeti Értekezések 10.) Bp. 1916. 54 Banfi Florio: Filippo Scolari és Hunyadi János. Hadtörténelmi Közlemények 31. (1930) 125-133.; Uő.: Hunyadi János itáliai tartózkodása. Erdélyi Múzeum 39. Π934) °61-272. 55 Hóman Bálint - Szekfü Gyula: Magyar történet II. Bp. 1936.