Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 397 Bariüu), Iancu de Hunyad (Iosif Bálán), loan Hunyadi vagy loan Corvin (Nicolae Iorga), loan Huniadé Corvin (Colonel Nicolau T.), Iancu Corvin de Hunedoara (Teodor Popa), loan Huniadé (loan Lupa§). Sőt a családnévvel kapcsolatban is hasonló helyzettel szembesülünk: Huniade§ti, Hunedore§ti, Hunedoreni, Huniazi formában szerepel még ma is a különféle írásokban. Végül a loan de Hunedoara (Hunyadi János), majd a románosabb hangzású Iancu de Hunedoara (Hunyadi Jankó) vált használatossá, mely változat az 1957 utáni tankönyvekben is egyeduralkodó lett, így él ma is a köztudatban. A váltásra, úgy tűnik, az 1956. évi Hunyadi-ünnepségekkel összefüggésben került sor. A következő évben Hunyadiról megjelent két könyv hősünket még loan de Hunedoaranak nevezi, ezt követően azonban annyira kizárolagos lett a Iancu, hogy e mögött Adrian A. Rusu valamilyen központi rendelkezést vélt felfedezni. Rusu feltételezésére újabban Camil Mure§an reagált, aki az 1950-es években már közismert Hunyadi-szakértő volt Romániában: „a 60-as években, azon oknál fogva, hogy különbséget lehessen tenni a két testvér között, továbbá, hogy a nagy hősnek románosabb hangzású nevet adjanak, egy befolyásos történész-csoport döntött a Iancu de Hunedoara név mellett, amely végül egész irodalmunkban elterjedt. Ennek megfelelőn az 1957-ben megjelent monográfiám címében loan de Hunedoara szerepel, viszont 1968-ban, a második kiadásnál, engedve a közfelfogásnak, amely egyben a Tudományos Kiadó felfogása is volt, a Iancu de Hunedoara alakot választottam. Visszautasítandó egyesek vádaskodása, akik, hogy saját maguknak szerezzenek érdemeket, azzal vádolják a 60-as évek történészeit, hogy pártnyomásnak engedtek, vagy hogy elhanyagolták a forrásokat és a tulaj donnévkutatást. Semmi sem tévesebb ennél. Nem létezett semmilyen »felső nyomás«, a szóban forgó történészek — Pascu, Prodan és mások — saját kezdeményezésből jutottak erre az elhatározásra, a fiatalabbak pedig elfogadták javaslatukat... Következtetésem az, hogy amennyiben kizárólag a korabeli történelmi forrásokhoz ragaszkodunk, a hős neve loan de Hunedoara volt. Viszont semmilyen vitára nem adhat okot a Iancu név használata, mivel, ahogy már említettem, ez nem más, mint egy sajátos variánsa a Ioannak."34 Az említett befolyásos történész-csoportot könnyű azonosítani, ugyanis a kolozsvári Történelmi Intézet folyóiratának évfordulós számában, amely 1957-ben jelent meg, mindannyian írtak Hunyadiról. Alapjában véve David Prodanról, Stefan Pascuról és Mihail Ρ Dánról van szó, akik ez alkalommal már következetesen a Iancu de Hunedoara néwariánst használták, Pascu pedig cikkének lábjegyzetében részletesen kitért azokra az indokokra amelyek alapján így döntöttek.35 Ujabban Rusu vetette fel a román történetírásban a loan de Hunedoara alakhoz való visszatérés helyességét, ám rehabilitációs kísérlete egyelőre nem lépett túl a szűkebb szakmai körökön.313 34 Camil Mure§an\ Cu privire la numele lui loan (Iancu) de Hunedoara. In: Aurel A Sántimbrean: Vârstele satului. Sântimbru-Alba. „760 de ani" de atestare documentará 1238-1998. Sântimbm-Alba 1998. 21-22. 35 §tefan Pascu: Rolul cnezilor din Transilvania ín lupta antiotomaná a lui Iancu de Hunedoara. Studii §i cercetäri de istorie. Cluj 8. (1957) 27. (2. sz. jegyz.). :ls Lásd alább a reá vonatkozó fejezetnél.
