Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
394 LUPESCU RADU A kritikára Forster Gyula felelt, aki mint a Möller tanulmányát is befogadó Magyarország Műemlékei szerkesztője, szívére vette a kritikát. Azt, hogy Fraknói cikke váltotta ki reakcióját, az is tükrözi, tanulmányának a Fraknóiéval teljesen megegyező címet adott.24 Talán minden idők legnagyobb és legaprólékosabb Hunyadi-tanulmányáról van szó, amelyben a szerző sorra tárgyalta a Hunyadi-kutatás számos vitás kérdését: a család eredetét, az 1409. évi adománylevelet, a család címerét, a Hunyadiakhoz kapcsolható gyulafehérvári sírköveket. Habár védelmébe vette Möllert, igazságtalanság lenne Forster teljes tanulmányát hibás szemléletűnek tekinteni, ugyanis számos részletkérdésben ma is helytálló megállapításokat tett. Máig egyedülálló a család címeréről írt elemzése, de ő értelmezte első alkalommal helyesen az 1409. évi adománylevélben szereplő nova donatio terminust is. Az addigi kutatás éppen a nova donatio formulából kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy a Hunyadiak 1409-ben újból kapták a vajdahunyadi várat, tehát már korábban birtokolták. Forster végül bebizonyította, hogy itt teljesen új adományról van szó, az adománylevél pedig egyben a család első említése is. A nova donatiora vonatkozó fejtegetéseit külön cikkben is megjelentette, amelyet Engel Pál a témával kapcsolatos későbbi kutatásai során fel is használt."' Möller István nem bocsátkozott vitába, viszont véleménye mellett a későbbiek során is kitartott. Elméletével egy olyan hagyományt alapozott meg, amely tudományos körökben ugyan hamar elavulttá vált, viszont a helyi folklórba beépült. A falképek értelmezésén túlmenően Möller munkássága roppant fontos szerepet játszott mind a vár helyreállítás-történetében, mind a várról írt építészettörténeti munkák sorában. Möller kötődése a Hunyadinak tulajdonítható építkezésekhez azonban ennél sokkal mélyebb. Nem egészen világos, hogy a sors játszott-e közre vagy tudatos pályaépítésről van-e szó, de Möller volt az, aki a legtöbb Hunyadi Jánoshoz köthető erdélyi épület — a vajdahunyadi vár mellett a kolozsvári egykori domonkos és a tövisi egykori ferences kolostor, a gyulafehérvári székesegyház, a marosszentimrei és alsóorbói templomok — helyreállítását irányította. Ezzel szoros összefüggésben írta meg Hunyadi János építkezéseinek első összefoglalását is, amit először a Magyarország Műemlékei első kötetében publikált, majd 1929-ben Erdély nevezetesebb műemlékei cím alatt önálló könyvként is megjelentetett.26 Tevékenysége tehát nem csak Vajdahunyadra korlátozódott, hanem ő foglalkozott érdemben elsőként a magyar építészettörténet egy addig ismeretlen fejezetével. Sőt, ez az első önálló munka, amely Erdély építészetéről szólt. Az 1905-ben megjelent cikkben Hunyadi Jánosnak tulajdonítja a vajdahunyadi és temesvári várak, a kolozsvári domonkos, a vajdahunyadi és tövisi ferences kolostorok, a gyulafehérvári székesegyház, illetve a marosszentimrei és alsóorbói templomok építését, átépítését. A könyvben tovább bővíti a kört a dévai várral és a gyulafehérvári Hunyadi-síremlékekkel. Szemléletes, ahogy restaurá-24 Forster Gyula: Hunyadi János származása és a vajdahunyadi freskók. In: Magyarország Műemlékei IV Szerk. Forster Gyula. Bp. 1915. 149-244. 25 Forster Gyula: Hunyadi János származása és családja. Budapesti Szemle 1916. 165. sz. 390-410., 166. sz. 36-51. 28 Möller István: Erdély nevezetesebb műemlékei. Bp. 1929.
