Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz 367
380 TÓTH PÉTER azonban, hogy a három ereklye közül juthatott a királyi áhítat új központjának szánt s ugyancsak védőszentje tiszteletére emelt várkápolnának is.85 Károly liturgikus reformokat hajtott végre, s a liturgiába felvétette szentjeinek ünnepeit, sőt, maga is írt istentiszteleti szövegeket, homíliákat, officiumokat, legendákat.86 Hasonló módon járhatott el Zsigmond is, s talán az ő intézkedései állnak a magyar liturgiában a 14. század második felében nagy hirtelenséggel megjelent, a májusi Zsigmond-ünnephez kötődő cseh eredetű egyházi hagyományok felbukkanása mögött. S nyilvánvalóan az ő kultuszpártolásának köszönhető az uralkodása idején ugrásszerűen megnövekedett Szent Zsigmond patrociniumok száma is. Károly kultuszpártolásának következményeképpen az általa népszerűsített szentek néhány év alatt a cseh nemzeti szentek közé emelkedtek, s miközben a hagyományosan tisztelt nemzeti szentek kultuszát buzgón támogatta, családi szentjeivel gazdagította a csehek patrónusainak sorát. Zsigmond valószínűleg ebben is követte apját, s miközben nagy odaadással tisztelte Szent Lászlót, s a legkülönbözőbb eszközökkel propagálta és támogatta kultuszát,8' saját védőszentje tiszteletét is megpróbálta a szó szoros értelmében „meghonosítani". A Magyarországra hozott ereklyék körül ugyanis — akárcsak Prágában — rövid idő múltán a csodák is megjelenhettek, amelyek révén — éppúgy, mint a cseheknél — a király személyes patrónusa az ország védőszentjeinek sorába, Szent István, Imre és László mellé kerülhet. A Magyarországra hozott Szent Zsigmond-ereklyék körül történt csodákról ugyan nincs tudomásunk, az azonban valószínűnek látszik, hogy amögött az előzmények nélküli és igen rövid életű kezdeményezés mögött, hogy Szent Zsigmond és legendája a magyar nemzeti és dinasztikus szentek között kapjon helyet, Zsigmond király tudatos és megfontolt szándékai és erőfeszítései állnak. I FÜGGELÉK Az agaune-i oklevél szövege8 8 Az eredeti lelőhelye: Archives historiques de l'Abbaye de Saint-Maurice: Copiae Henrici de Macognino de Petra canonici Agaunenis (1634-35), ff. 36/33r-38/35r.s9 ( Copia litterae principis domini Sigismondi Romanorum regis et imperatoris de reliquiis Sancti Sigismondi et eius fïliorum 1 85 Talán erre utal, hogy 1501-ben a Szent Zsigmond templomban végzett istentisztelet után a templom papja ereklyékkel kereste meg az ott tartózkodó Jagelló Zsigmondot, vö. Zsigmond lengyel herceg budai számadásai. Kiad. Divéky Adóiján. Bp. 1914. (Magyar Történelmi Tár 26.) 85. 86 így például Szent Ludmilla (Karl Wödke: Zeitschrift des Deutschen Vereins für Geschichte Mährens und Schlesiens 1/4. (1897) 41-76.) és Szent Vencel tiszteletére (Anton Blaschka: Die St.Wenzelslegende Kaiser Karls IV Einleitung - Texte - Kommentar. [Quellen und Forschungen auf dem Gebiete der Geschichte 14.] Prag 1934.), de Folz (Folz, R.\ Zur Frage der heiligen Könige i. m. 343.) felvetése szerint talán a rimes Szent Zsigmond-officium is kapcsolatba hozható vele. 87 Kerny Terézia: Szent László-kultusz a Zsigmond-korban. In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437 I. Tanulmányok. Szerk. Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Bp. 1987. 353-363. 88 A kiadás során a Tringli István által megfogalmazott elveket (Tringli István: Középkori oklevelek kiadásának problémái. Fons 7. (2000) 7-40.) igyekeztem követni, kivéve a sanctus helyesírását, ahol közvetlen a szentek neve előtt meghagytam az oklevél által használt nagybetűs formát, vö. Szovák Kornél: Korreferátum Tringli István előadásához. Uo. 45. 89 A dokumentumot valamikor az újkorban átfóliózták, innen a kettős oldalszám.
