Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz 367
376 TÓTH PÉTER áthozatalának forrásául a kutatás általában Pray György egyik levelét jelöli meg, ahol Pray Szent László nagyváradi ereklyéiről szólva megjegyzi, hogyha ezek előkerülnének, vigyázni kell, nehogy összekeveredjenek Szent Zsigmond Váradra hozott ereklyéivel, melyekről egy bizonyos Arnpekhius beszél.60 Az említett Arnpekhius valójában Veit Arnpeck (1435-1495) bajor történetíró, aki Bajor Krónika című 1495 körül írott művében Szent Zsigmondnak a bajorországi Ensdorf bencés kolostorában található koponya-ereklyéjével kapcsolatban megjegyzi, hogy a szent testét IV Károly 1364-ben (!) Prágába vitette, ahonnan 1424-ben Zsigmond a husziták elől a magyarországi Nagyváradra vitette át, ahová később ő maga is temetkezett.61 Érdekes azonban, hogy az ereklyék nagyváradi tartózkodására vonatkozóan ez az egyetlen ismert szöveges adat, amely, bár Veit Arnpeck művét történeti szempontból a kutatás hitelesnek tartja,6 2 mégsem igazolható semmilyen más okleveles vagy régészeti bizonyítékkal sem.6 3 Éppen ezért ma általában úgy tartják, hogy az ereklyék vagy sosem voltak Váradon, vagy nem sokkal 1424 után vissza is vitték őket Prágába.6 4 Egészen más a helyzet egy másik, eddig ismeretlen és kiadatlan okleveles emlék esetében, amely ugyancsak Szent Zsigmond ereklyéivel kapcsolatos. A svájci Agaune kolostorának irattárában ugyanis fennmaradt egy 1414. június 30-ra keltezett oklevél 17. századi másolata, amely Zsigmond egy 1414. júniusában az agune-i Szent Móric kolostorban tett látogatásáról tudósít. Az oklevélre, amely Henri Macognin de la Pierre (1574-1649) agaune-i kanonok gyűjteményében, az általa készített okiratmásolatok között maradt fenn,65 először Robert Folz hívta fel a figyelmet,66 behatóbban azonban nem foglalkozott vele. Később a kolostor történetének újabb összefoglalásában többször is hivatkoznak ugyan rá, nyomtatásban azonban mindeddig még nem látott napvilágot.6 7 A szöveg szerint 1414 júniusának végén Zsigmond ellátogatott az agaune-i Szent Móric kolostorba, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy az ott őrzött ereklyék közül néhányat megszerezzen magának, s azokat Magyarországon helyezze el. Zsigmond Agaune-ban tett látogatásáról azonban érdekes módon semmilyen más forrás nem tudósít: emléke nem maradt fenn az Eberhard Windecke-60 Georgius Pray: Epistolae exegeticae. Pestini 1784. 116. (b. jegyz.): „Si aliquando has, propitio Deo, reperiri contingeret, diligenter esset cavendum, ne cum reliquiis S. Sigismundi regis et martyris confundantur; de quibus Arnpekhius in Chron. Bajoar. Lib. IV cap. 7...". 6 1 Postea anno Christi 1424 Sigismundus Romanus rex et Hungáriáé filius eius [sc. Caroli] ob Hussitarum metum in Hungáriám in civitatem Baradiensem deferri fecit, ubi ipse Imperator postea sepultus est." Kiadása: Bernhard Pez: Thesaurus anecdotarum novissimus III. Augustae Vindelicorum & Grecii 1721. 239., ill. újabban Georg Leidinger: Veit Arnpeck. Sämtliche Chroniken. München 1915. (ez utóbbi nem volt elérhető). 62 Georg Leidinger: Veit Arnpecks „Chronik der Bayern". München 1936. 63 Talán az ereklyék nagyváradi tartózkodásának emléke őrződött meg a nagyváradi székesegyház egy állítólagos Szent Zsigmond oltárának titulusában, vö. Mező Α.: Patrociniumok i. m. 496. 64 Vö. Balogh Jolán: Varadinum. Várad vára. Bp. 1982. 44.; Vég h Α.: Adatok i. m. 27. 65 Archives historiques de l'Abbaye de Saint-Maurice: Copiae Henrici de Macognino de Petra canonici Agaunenis (1634-1635), ff. 33r-35r. 66 Folz, R.: Zur Frage der heiligen Könige i. m. 338. (87. sz. jegyz.). 67 Helvetia Sacra TV/1: Les chanoines réguliers de Saint Augustin en Valais. Edd. Brigitte Degler-Spengler, Eisanne Gilomen-Schenkel. Baie et Francfort-sur-le Main 1997. 352., 443.