Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz 367
LUXEMBURGI ZSIGMOND ÉS A DINASZTIKUS SZENTKULTUSZ 369 lázbetegek gyógyulásáért mondott votív mise a 10-11. század folyamán széles körben elterjed.9 Ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban bukkannak fel ereklyéi is. Először csak Agaune környékén találunk említést róluk (így például Einsiedelnben, ahol koponyáját őrizték), míg később, a 10-11. század folyamán már olyan távolabbi egyházak, mint az 1012-ben felszentelt bambergi dóm kincsei között is előkerülnek. A szent tiszteletének terjedése azonban mindvégig megmaradt a szoros értelemben vett egyházi keretek között és szigorúan liturgikus jellegű, általában az ünnep, illetve a vele kapcsolatos miseszövegek terjedését, hagyományozódását jelenti.1 0 Igazán nagy népszerűségre és jelentőségre csak a luxemburgiak uralma idején tett szert, amikor IV Károly új dinasztikus és nemzeti lendületet adva Szent Zsigmond tiszteletének a kultuszt a közép-európai, elsősorban a cseh nemzeti hagyományok szerves részévé, s a korábban többnyire csak a liturgikus naptárakból ismert vértanút a 14. század végére Csehország védőszentjévé tette. Csehország védőszentje Károly, aki a szentek tiszteletének egyik legelkötelezettebb pártfogója, a családi, dinasztikus és birodalmi védőszentek szinte megszállott „gyűjtő"-je volt, a 14. század közepén hirtelen felfigyelt a burgundiai szentkirály alakjára. Már 1354-ben arról hallunk, hogy a király ellátogatott az ensiedelni apátságba, ahonnan az „ereklyék nagy részét" — azaz a szent ott őrzött koponyáját — magával vitte, s a prágai Szent Vitus székesegyház 1362-ben felszentelt Szent Zsigmond-kápolnájában helyezte el.11 1359 körül pedig a vele rokonságban álló Albert freisingi püspöknek adományozott Zsigmond-ereklyéket, megalapozva ezzel a szent bajorországi és ausztriai kultuszát.1 2 Mindebben persze a királynak a források által mindig hangsúlyozott vallásossága, devotioja mellett valószínűleg szerepet játszhatott Károlynak a burgundi trón megszerzésére, illetve e szándék legitimizációjára való törekvése is. 1365-ben ugyanis már megkoronázott burgundiai királyként Avignonból hazatértében külön felkereste a Zsigmond-kultusz központjának számító agaune-i kolostort, s miután egy díszes ereklyetartót adományozott az ott őrzött ereklyék számára,13 elkérte a szent koponyájának másik részét, amelyet az előbb említett kápolnában helyezett el, s amelynek felesége, Erzsébet készíttetett ereklyetartót.14 9 Frederick Paxton: Liturgy and Healing in an Early Medieval Saint's Cult: The Mass In honore sancti Sigismundi for the Cure of Fevers. Traditio 49. (1994) 23—43. 10 Robert Fplz: Zur Frage der heiligen Könige: Heiligkeit und Nachleben in der Geschichte der burgundischen Königtums. Deutsches Archiv 14. (1958) 338. 11 Eugen Gruber: Die Stiftungsheiligen der Diözese Sitten im Mittelalter. Freiburg 1932. 167. 12 Uo. 13 Heribert Reiners: Ein von Kaiser Karl IV gestifteter Reliquienschrein. Pantheon 32. (1944) 119. 14 Minderről lásd Acta Sanctorum (a továbbiakban: ASS) Mai 1 (1680) 88F-89C., ill. 1. még az ereklye átvitelének egy másik elbeszélését: Catalogus codicum hagiographicorum ... in Bibliotheca Nationali Parisiensi III. Bruxelles 1893. (a továbbiakban: CCH) 462-463.
