Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353

KÖZÉPKORI ORSZÁGGYŰLÉSEINK ÉS AZ EURÓPAI JOGFEJLŐDÉS 365 A Hármaskönyv III. részének 8. címe szerint „a város e nevet: civitas, mintegy a polgárok összességéről (quasi ciuium unitas) viseli, minthogy ott sok nép van egybegyűlve." Ám Werbőczy szerint „a polgárok eme sokasága [azaz egy város!] egy közösséget (unam communitatem) alkot és mutat fel, és az ilyen testületi közösség (huiusmodi collectiva communitas) mind helyei fekvésére, mind kiváltságainak és consuetudoinak különlegességére nézve különbözik és változást mutat, ezért a civitas liberak közül egyesek, mint Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse, a királyi felség személyes jelenlétének joghatósága alá tartoznak, mások meg az ország régi szokásjoga alapján, mint Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Eperjes a királyi tárnokmester joghatósága alá." A Hármaskönyv világos okfejtése szerint egy kommunitást, egy „unitas civium"-ot csak egy-egy város magában alkot, a libera civitasok felett álló, magasabb egységről, vagy rendről már nincs szó. Már ezért, ennek a helyi közösségek, egyes városok feletti, magasabb egységnek a hiánya miatt sem beszélhetünk középkori városaink országrendiségéről, még kevésbé az országgyűlésen gyakorolt politikai jogosultságukról, vagyis a döntések meghozatalában való érdemi részvételről. Igazat adva Marongiu és a korporatisták megállapításának, a rendi gyűlés (és a rend-mivolt) alapvető ismertető jegye szerintünk is a döntésben testületként való részvétel. Anakronisztikus, elfogadhatatlan eljárás az erre vonatkozóan hiányzó középkori adatokat Mohács utáni, sőt 17. századi kütfők tanúságával helyettesíteni.3

3 Ami a királyhoz alkalmanként tanácskozásra szólított, és ezen kívül országgyűlésre meghívott városokat illeti, a kétféle összejövetelen megjelentek teljes azonossága nem állapítható meg. Ugyancsak nem mondható ki egyik csoport testületszerű, végleges lezártsága sem. A kutató tekintete mindig eshet olyan forrásokra, amelyek a figyelmet addig elkerülték, s így változtathatják a korábban ismert összeállítást. Az 1405. évi városi törvényből példányt kapott városok sora Miskolccal bővíthető, az 1500. évi országgyűlésen képviselteké pedig Korponával: ez utóbbinak ablegatusai „instructio"-1 kaptak az 1500. évi országgyűlésre.34 33

Ez az eljárás épp úgy el nem fogadható, elhamarkodott megoldás, mint egy 1496-ban kivonatolt, állítólag IV Bélától származó oklevél alapján Székesfehérvárnak (II. vagy III. Istvántól nyert) privilégiumára következtetni. Ezt a feltevést képviseli a szakirodalom legutóbbi termékei közül pl. Szende Katalin, 1. Szende Katalin·. Sopron kapcsolatai közeli és távoli városokkal a késő-középkorban. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk. Turbuly Éva. Sopron 2002. 57.— Ennek a hipotézisnek a kritikáját korábban Ladányi Erzsébet végezte el, 1. Ladányi Erzsébet·. Szent István „apostoli követségének" egyik középkori magyarországi értelmezéséhez. In: Egyházak a változó világban. Szerk. Bárdos István, Beke Margit. Esztergom 1991. 95-97. és Uő: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában. Bp. 1996. (Studia Theologica Budapestinensia 15.) 156-161. 34

Miskolc 1405. ápr. 15-én keltezett törvénypéldányát a városnak mint címzettnek a feltűntetésével Tóth Péter és Draskóczy István szíves közléséből ismerem. A korponai „ablegatus"-ok 1500. évi utasításáról 1. OSZK Kézirattár Fol. Lat. 139. nr. 4564., Kovachich Márton György hivatkozása alapján nyomtatásban megjelent rövid leírását 1. A beszterczebányai, libetbányai, korponai és selmeczbányai városi levéltárak kéziratai. Magyar Könyvszemle 1887. 160.