Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353

356 GERICS JÓZSEF Otto Brunner nézeteinek megfelelő „egységes" bajor Land\ A dinasztia valamely oldalágának kihaltakor ennek résztartományát másik oldalág kezén lévő tartományrésszel szokták egyesíteni. Ám ilyenkor gyakran azt kívánták, hogy a fejedelem az újonnan kezére jutott résztartományban ne emeljen tisztségre „vendéget" (Gast), azaz más részterritóriumhoz tartozó személyt! Amint Härtung kimondja: a rendeknek „egységes Bajorországgá" (einheitliche bayrische Landschaft) való integrálódása 1505-ben nem a rendek kezdeményezésére történt, hanem az egész a tartományúri politikai ténye volt.6 A birodalmi gyűlésnek a városok a középkorban nem voltak tagjai, a Stüdtetagon vettek részt a Reichstag helyett. A magyarországi rendi gyűléseknek egészen külön jellegzetességet adott az országos nemességnek a közszabadságból való fokozatos kiemelkedése, a hűbériség hiánya, továbbá a báróknak és az országos nemeseknek már a 13. században meglevő egységes joga. A német tartománygyűlések esetében legalább a nemesség egy részénél a többiektől lényegesen eltérő helyzetet állapít meg Mitterauer. Német területen ugyanis széles körökben elterjedt a különböző atyafiságoknak (rokonságoknak) összességükben, egészükben a hűbérrel együttesen való megadományozása (Gesamtbelehnung). Ez a tartománygyűlésen azonos módon való megjelenésre jogosított mindenkit, aki a hűbérben részesült. Nehézség elsősorban ott adódhatott, ahol a megjelenésre jogosító birtok saját tulajdon volt. Nem világos a nem-hűbéri saját úri birtok nélküli felnőtt fiak megjelenési jogosultsága. Örökségi közösség esetén a rendi minőség első renden az összes társörököst megillethette. A részbirtokosok egyike ilyenkor vállalhatta akár a többiek egészére nézve a képviseletet. Vagyis ez ama nemesi kúria képviseletének egyik formája volt, amely eredetileg „fejenként" (viritim) gyűlt össze! Ilyen esetekben megfigyelhető, hogy ekkor nemesi családi közösség felnőtt férfi-ivadékainak s nem regionális nemesi kommunitás tagjainak a képviseletéről van szó, vonja le a lényeges következtetést Mitterauer.7 A tartományi, illetve birodalmi rendhez tartozás meghatározó feltétele volt mindenek előtt, egészen általánosságban a tartomány fejedelméhez, illetve a birodalom fejéhez fűző, közvetlen kapcsolat. Nem volt jogosult részt venni a tartománygyűlésen tartománybeli nemesember hűbéres lovagja, sem olyan apát, aki nemes szabadnak, vagy ministerialisnak az advocatiaja alatt állt, sem egyházi vagy nemesi jogállású tartományi üléstag (Landstand) uralma alá vetett városi vagy falusi közösség (Stadt... oder Landgemeinde). A (tartományi és birodalmi) rendi jogállás önálló uralmi jogokat tételezett fel: nemeseknél és prelátusoknál személyeseket és egyedieket, autonóm városi és Landgemeindeknél pedig kollektíveket. A Kammergut, vagyis a fejedelem közvetlen fóldesurasága alá tartozás kizárta a tartományi rendi minőséget (Landstandschaft) nemesek-6 Fritz Härtung: Herrschaftsverträge und ständischer Dualismus in deutschen Territorien (Schweizerische Beiträge zur allgemeinen Geschichte Bd. 10.) Bern 1952. 164-176. 7 Michael Mitterauer: Grundlagen politischer Berechtigung im mittelalterlichen Ständewesen. In: Der moderne Parlamentarismus und seine Grundlagen in der ständischen Repräsentation. Herausgegeben von Karl Bosl. Berlin 1977. 34-35.