Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3

A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 35 Közben azonban némi izgalomra adott okot a burgenlandi helyettes tartományfőnök további igyekezete arra, hogy fórumot kapjon nézetei fejtegetéséhez a Deutscher Schutzbund kereteiben. Egy előző hónapi, 1928. márciusi berlini Schutzbund-tanácskozás alkalmával programba iktatott „osztrák est" keretében akart volna beszélni, aminek hírére Bleyer és Gündisch a budapesti német követet kérték arra, hasson oda, hogy Leser tervezett előadása „az itteni német mozgalomra káros hatása miatt maradjon el". A követ jelentése nyomán a Külügyi Hivatal közbelépésére ez meg is történt. Annál is inkább, mert különben Gündisch, aki mint gazdaságpolitikai témákról folytatandó tanácskozások egyik felkért előadója, amúgy is jelen lesz e napokban Berlinben, kijelentette, hogy kész a helyszínen tiltakozni Leser előadása ellen, márpedig a követ szerint az efféle bonyodalmak kerülendők.111 Visszatérve a továbbra is igen izgalmasnak bizonyult Burgenland-kérdésre, arról 1928 októberében egy „Schutzbund-levél" — Loesch felfogását tükrözve — a következőképpen foglalta össze a Deutscher Schutzbund mérvadónak tekintendő álláspontját: „Világos, hogy mi, össznémet álláspontról, a mai osztrák Burgenland visszaadását minden körülmények közt feltétlenül elutasítjuk, sőt követelnünk kell a magyaroktól, hogy ezt a tényállást fenntartás nélkül elismerjék, és irredenta politikájukat beszüntessék. Csak ezután foglalhatunk végérvényesen állást Burgenland többi része kérdésében. De azt is tudatosítanunk kell magunkban, hogy a magyarokkal való együttműködés a kisebbségpolitika terén és más területeken is nemcsak akkor lehetetlen, ha a magyarok Burgenlandot visszakövetelik, hanem akkor is, ha mi szándékozunk Burgenland többi részét visszaszerezni. Itt tehát kompromisszum az alapvető követelés, és az általános politika szükségszerűségei közt ez valóban elkerülhetetlen. Persze, ha Magyarországon folytatják a magyarosítást, ha a német népesség a zárt német településterület peremövezetén belül a nyílt vagy leplezett kényszer következtében tartós veszteségeket szenved, akkor az a jószomszédi viszony, amelynek németek és magyarok közt fenn kell állnia, egyre súlyosabb teherpróbáknak lesz kitéve. Ha viszont Magyarország úgy határozna, hogy számot vet a lakosság kívánságaival, és a megértés akadályait egy, a német szükségletekkel számoló önkormányzat révén, vagy más módon elhárítja, akkor beérhetjük a jelenlegi állapottal".112 A regensburgi eset óta Loesch és Schutzbundja tevékenységét a berlini magyar követ fokozott figyelemmel kísérte. Kánya 1929. március 8-i jelentése szerint nem könnyű erről informálódnia, mert Loesch meglehetősen tartózkodó vele szemben, mióta oly heves szemrehányásokkal illette őt, s méginkább zárkózott Freytag magatartása, aki a Külügyi Hivatal azon osztályának vezetője, amely a Schutzbund tevékenységét ellenőrzi. A külügyi titkos alapokból évi 6 millió márka esik erre a Kulturális Osztályra, amely a Deutscher Schutzbundot jelentős anyagi támogatásban részesíti. A Németországban sűrűn megforduló Bleyernek a Schutzbunddal a legutóbbi időben folytatott tárgyalásai azzal az eredménnyel jártak, hogy segítséget kap tőle a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület egy népszerű kiadványsorozata (Volksschriften des Ungarländischen Deutschen 111 PAAA, Pol. Abt. II. Österreich. Politik. 6. Bd. 4. K274549, 274551. 112 ZSA, Deutsche Stiftung. Bd. 1372. Fol. 343-347. „Schutzbundbrief", Nr. 7/8. Berlin, 1928. október 10.