Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
ANONYMUS ITÁLIÁBAN? 345 és sokak által elfogadott és követett — felfogás szerint a Geszta legfontosabb gondolata, hogy a korlátlan birtokadományok rendszerét vetítse vissza a múltba, s annak megtalálja történeti igazolását. Megjegyezhetjük, hogy a névtelen szerző nem talál e gyakorlatban semmi kivetnivalót: Csanád esetében tényleg meg is jegyzi, hogy „szokásuk a jó uraknak híveiket megajándékozni". A kérdésben a másik, teljesen eltérő véleményt Györffy György képviselte. Szerinte Anonymus nem a II. András-kori „új rend" szószólója, hanem az ősi, „de genere" jogon birtokló réteg nézeteit támogatja.42 Érdekes módon az érvrendszere mindkét tábornak igen hasonló. Györffy is hivatkozik a vérszerződésre — ami szerint a vezérek utódai a tanácsból nem hagyhatók ki, a 4. pont szerint pedig a hűtleneket sújthatja halál —, a vezér és rokonai közötti egyenetlenség említését pedig András és Imre közötti ellentétekre vonatkoztatja. A kortörténeti momentumok keresői egyébként mindig is nagy figyelmet szenteltek az uralkodó életében megkoronázott gyermek felbukkanásának. Eszerint Árpád és Zolta mintája III. Béla és Imre lenne, de szóba került a későbbi III. László Imre király parancsára 1204-ben történt megkoronázása is. Györffy szerint az, aki a gyermekkoronázásnak teret engedett munkájában, csakis Imre oldalán állhatott. Szilágyi Lorándot egyenesen III. László megkoronázása vezette arra, hogy a mű keletkezését 1196 és 1203 közé helyezze el. Az érvelést persze gyengíti, hogy e gyakorlatot maga András is követte, s 1214-ben megkoronáztatta fiát, a későbbi IV Bélát. Györffy ezt azzal hidalja át, hogy az 1213. évi Gertrúd-féle tragédiára, a királyné meggyilkolására való utalás nyomai teljességgel hiányoznak a műből. Györffy nézetrendszerét 1984-ben fejlesztette tovább, amikor külön tanulmányt szentelt a névtelen szerző társadalmi szemléletének.4 3 Ebben kiemeli, hogy a Anonymus a törzsökös arisztokrácia jogait hangsúlyozza a jövevényekkel szemben. Azt ugyanakkor Györffy is elismerte, hogy a műben a kunok csatlakozásának és teljes jogú „asszimilálódás"-ának semmi akadálya sem volt: egy hűbéri fogadalomra emlékeztető formulával alávetették magukat,4 4 s a törzsökös magyar nemzetségek, a hétmagyarok mintájára szereznek földet. Ha valami szembeszökő, akkor éppen a csatlakozás problémátlan jellege, legyen szó szlávokról vagy másokról, akik attól függetlenül, hogy harcban adták-e meg magukat vagy harc nélkül, meghódolásuk után a magyarokkal együtt indulnak harcba. Az idegen Ménmarót maga is minden további nélkül megkapja Bihar várát. De hasonlóképpen zökkenőmentes az izmaeliták és besenyők csatlakozása is, akik Ziospesként külföldről érkeztek, ami az Aranybulla idegenellenességével, az idegenekre kimondott birtokadományozási tilalommal meglehetősen 42 Györffy Gy.·. Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége i. m. 1-13., újraközölve Györffy Gy.: Anonymus. Rejtély avagy történelmi forrás? i. m. 47-48. 43 Györffy György: Anonymus társadalmi szemlélete. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely György. Bp. 1984. 71-79., újraközölve Györffy Gy.: Anonymus. Rejtély avagy történelmi forrás? i. m. 53-66. 44 Györffy két helyen gondol a hűbéri fogadalmak hatására: a kunok esetében (ex hodierna die nobis te dominum et preceptorem usque ad ultimam generationem eligimus a quo te fortuna tua duxerit, iluc te sequamur — SRH I. 46.) és az erdélyi Gyalu népeinél (propria voluntate dextram dantes dominum sibi elegerunt Tuhutum — uo. 67-68).
