Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291

SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 323 valaki klerikussal vagy püspökkel szemben peres ügyet indított, vagy ha elbitorolt valamit az egyházi javakból, akkor Boleszló valamennyiüket kezével csendre intve, patrónusként és védőként a püspökök és az egyház ügyét is védelmezte. (...) Tehát ilyen erényekben tűnt ki Boleszló, azaz igazságosságával, méltányosságával, istenfélésével és szeretetével, és ilyen megfontoltan igazgatta az országot és intézte a közügyeket is. Mert Boleszló mindenfelé híres volt erényeiről és becsületességéről, azonban három erényben, az igazságosságban, a méltányosságban és a kegyességben különösen a nagyság tetőpontjára jutott. Az igazságosságban azért, mert a pereskedő személyére tekintet nélkül ítélkezett, a méltányosságban azért, mert az előkelőket és a népet bölcsen szerette, a kegyességben pedig azért, mert minden módon tisztelte Krisztust és jegyesét".160 Továbbá: „főembereit pedig, valamint comeseit és előkelőit testvéreiként vagy fiaiként szerette, és bölcs úr módjára sérthetetlen tisztelettel tűntette ki őket. Az őket bevádlóknak nem hitt meggondolatlanul, viszont az elítélteknek a jog útján könyörületesen mérsékelte ítéletét. Mert gyakran megtörtént, hogy királyné felesége, e bölcs és megfontolt asszony sok, bűnéért a halálnak odavetet -tet megmentett a hóhérok kezéből, és megszabadította őket a halál közeledő veszedelmétől, és hol a király tudta nélkül, hol pedig hallgatólagos beleegyezésével könyörületesen őrizet alatt életben tartotta őket a börtönben. Mert volt a királynak tizenkét tanácsadó barátja, akikkel és azok feleségeivel feledvén a gondokat és terveket, sokszor szeretett együtt mulatni és étkezni, és velük bensőségesebben tárgyalta meg az ország ügyeit. Mikor vidáman együtt mulattak, és többek közt véletlenül nemzetségük okán megemlékeztek azokról az elítéltekről, Boleszló király szüleik jelessége miatt bánkódott haláluk felett, és sajnálta, hogy megparancsolta elveszejtésüket. Ekkor a tiszteletreméltó királyné kecses kezével megsimogatván a király nemes mellét, megkérdezte, hogy kedves lenne-e neki, ha valamilyen szent véletlenül feltámasztaná őket a halálból. Azt felelte neki a király, hogy nem lenne az a kincs, amit nem adna meg ezért, ha valaki visszahozná őket a sírból. Meghallván ezt a bölcs és hű királyné, bűnösnek és részesnek vádolta meg magát a kegyes csalásban, maga és az elítéltek javáért a tizenkét baráttal és azok feleségeivel együtt a király lába vetette magát. A király jóságosan átkarolván és megcsókolván őt, kezével felemelte a földről, és hűséges csalását inkább kegyes tettként magasztalta fel. így aztán még ugyanabban az órában sok lóval elküldetett azokért a foglyokért, akiknek az 160 Gallus I. c. 11: „Igitui· rex Bolezlauus erga divinum cultum in ecclesiis construendis et episcopatibus ordinandis beneficiisque conferendis ita devotissimus existebat, quod suo tempore Polonia duos metropolitanos cum suis suffrageneis continebat. Quibus ipse per omnia et in omnibus ita benevolus et obediens existebat, quod si forte aliquis principum contra quemlibet clericorum vel pontificum litigii causam inchoabat, vel si quidquam de regbus ecclesiasticis usurpabat, ipse cunctis manu silencium indicebat et sicut patrónus et advocatus pontificum causam et ecclesie defendebat (...) Talibus ergo virtutibus, iustitia et equitate, timore scilicet et dilectione rex Bolezlauus precellebat, talique discretione regnum remque publicam procurabat.Virtutibus siquidem multis ac probitatibus longe lateque Bolezlauus emicuit, tribus tamen virtutibus: iustitcia, equitate, pietate specialiter ad tantum culmen magnitudinis ascendit Iusticia, quia sine respectu persone causam in iudicio discernebat, equitate, quia principes et populum cum discrecione diligebat, pietate, quia Christum eiusque sponsam modis omnibus honorabat." — id. kiadás 30-31.