Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291

SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 303 nek az első fejezetében bukkan fel neve. Itt ugyancsak a pomeránok elleni harcban segíti ki a lengyeleket.5

7 Hasonló funkciót tölt be Mária. Ünnepnapján arat győzelmet Ulászló Herman az ellenség felett,58

és ugyancsak az ő segítségét kéri fia, Boleszló katonai győzelméhez.5

9 Egyetlen esetben, a gnieznói „koronázási" aktus leírásánál szerepel Móric, többször nem bukkan fel személye a gesztában.6

0 A felsoroltak közül Szent Lőrinc és Szent Móric a német császári dinasztia családi szentjei is voltak, segítségükkel győzte le I. Ottó 955-ben a magyarokat Augsburgnál.61

így érthető, hogy Szent Lőrinc szerepét domborítja ki a Geszta a pogányok elleni, fenn idézett harc kapcsán. Különösebb elvi jelentőséget azonban szerepeltetésének nem tulajdoníthatunk, megemlítése — nézetünk szerint — annak köszönhető, hogy a gesztaíró által feljegyzésre érdemesített pomerán támadás éppen neve napján történt. Bár kevesebb említést kap, Szent Móric jelentősége mégis nagyobb Lőrincénél a gesztában: a gnieznói találkozó történetileg igazolható tényleges eseményei ugyanis az ő védnöksége alatt álló birodalmi szent lándzsa mint hatalmi jelvény átadásában csúcsosodnak ki. Nehezebb kérdést jelent Adalbert funkciója a gesztában. Itt egyrészről Szent Lőrincéhez hasonló feladatot lát el, azonban sokkal lényegesebb ennél a lengyel állam megszületésekor játszott szerepe. Mivel erről korábban részletesen kifejtettük álláspontunkat, itt csak arra szükséges emlékeztetni, hogy világosan látszik: III. Ottó 1000. évi gnieznói útjának eredeti célja éppen Adalbert sírjának felkeresése volt. Azonban gyanús, hogy a szent férfiú kétségbevonhatatlan jelentősége ellenére milyen szegényes az az információmennyiség, amelyet érdemesnek tartott feljegyezni a gesztaíró a vértanúról. A legszükségesebb híreken túl (poroszországi térítőútja, halála, testének megvásárlása és gnieznói eltemetése) a Gesztából semmi olyasmit nem tudunk meg, ami Adalbert mártíromságával lenne kapcsolatos. Ismeretes továbbá, hogy a kutatók nagyobb része úgy véli: az Adalbertről írottakat Gallus Anonymus a vértanú elveszett passiójából, az úgynevezett Liber de passione martyrishől ismerhette meg. Nincs módunk e helyen részletesen foglalkozni a prágai püspök elveszett szenvedéstörténetének problémájával, így csak a következőket kívánjuk megjegyezni: ha abból indulunk ki, amit a kutatás uralkodó áramlata vélelmez — hogy tudniillik a szenvedéstörténet tartalmazta a gnieznói találkozó egészét —, akkor (Gallus 07

Uo., III. c. 1.: „Multis et innumerabilis Bolezlaui tercii gestis militaribus meraorandis intitulandum precipue, qualiter sancti Laurentii die contigerit Pomoranis..." — id. kiadás 127. ;uo., III. c. 1.: „sed in sancti Laurentii sacrosancto [seil, pomorani] quasi sorices de latibulis emerserunt indicioque suo non humana, sed manu divina perierunt" — id. kiadás 127.; uo. c. 1.: „Martir Laurenti, populo succurre merenti! (...) Martir Laurenti, populo vim tolle furenti!" — id. kiadás 127. 58

Uo. II. c. 1.: „eiusque victorie gaudium Dei genitricis assumptio geminavit" — id. kiadás 63. 59

Uo. II. c.28. (id. kiadás 95-96.). 60

Uo I. c. 6. (id. kiadás 12.). 61 Helmut Beumann: Laurentius und Mauritius. Zu den missionspolitischen Folgen des Ungarnsieges Ottos des Großen. In: Festschrift für Walter Schlesinger. Hrsg. Helmut Beumann. Köln-Wien 1973. Bd. II., 238-272. (különösen 239.).