Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) 261
272 NEUMANN TIBOR Mányai Mihály (1466 - U498/1501) A Nyitra és Bars megyék határán fekvő kisnemesi falu, Kismánya szülötte, István fia. Ifjúkorától Ország Mihály nádor familiárisa, aki szolgálataira tekintettel 1466-ban neki és unokatestvérének adományozta a Bars megyei Valkász és a Hont megyei Litva birtokok felerészét, és nyilván ő járt közben azon 1469. évi királyi adományért is, amely révén egy kismányai nemes Nyitra és Bars megyei birtokrészeit kapta meg. 1472-1476 között — egy ideig a szintén Ország-familiáris Nádasi Pállal együtt — barsi (al)ispán.79 Birtokai három megyében terültek el, ezek a zálogjogokat leszámítva a következők: Nyitra megyében kismányai birtokrészek, Bars megyében részbirtokok Setétkúton, Somogyfalván, Középhúlon, Nagyvalkászon, Kishúl prédium, Hont megyében birtokrészek Litván és Kispeszeken. Az 1480-as évek második felétől általában Nagyvalkászi Mányai néven fordul elő. Egyedül egyik nagyvalkászi részéről ismerek pontosabb adatot: ez tíz jobbágytelket foglalt magában. Első felesége, Borbála családja egyelőre ismeretlen, második hitvese a nyitrai középbirtokos Surányi László leánya, Fruzsina. A fiának, Zsigmondnak a házából 1508-ban elszállított tárgyak leltára a család tehetősségéről árulkodik. Ismereteim szerint ő az egyedüli, aki egyszerre két megyének, Nyitrának és Barsnak is esküdtje volt.80 Zsámbokréti László (1465 - U520/1523) Némi nehézséget jelent, hogy a korszakban e nevet két nemes is használta: István fia „Agg" László (1459-1489) és „Olasz" László (1465-1519). Noha a család történetének monográfusa előbbiről állítja, hogy 1487-ben királyi ember — következésképpen választott esküdt — volt, bizonyára mégis az utóbbi, Zsámbokréti vagy Kisfaludi Olasz Pál fia, László viselte az esküdti tisztséget.8 1 Ε László nagybátyja, Kisfaludi vagy Zsámbokréti Mihály az Ország család tapolcsányi udvarbírája (1478), illetve kapitánya (1480) volt,82 így nem véletlen, hogy az 1470-es évek végén zsámbokréti birtokrészeikre vonatkozó irataik állítólag a nagytapolcsányi kastéllyal együtt váltak a tűz martalékává, és Mihály nádor eszközölte ki a királynál, hogy e részekre újadományt nyerjenek. Birtokrészekkel rendelkezett a TM 1472 augusztusában ispánok (DL 59 601., DF 282 921.), ugyanezen év októberétől már alispánok (először: DL 72 697.). 1475-1476-ban egyedül alispán: DL 98 202., DL 17 831. - 1469-ben királyi ember az Ország család divényi iktatásánál: DL 16 805. és DL 17 117. 8,1 1466: DL 59 535.; DF 273 317.; 1467: DL 16 492.; 1469: DF 208 533.; 1478: DL 59 649.; 1481: DF 205 233.; 1483: DF 278 410. (2a fol.); 1484: DL 59 729., DF 278 410. (14b fol.); 1486: DL 90 713.; 1487: DF 206 526., DF 273 324.; 1488: DF 206 527.; 1489: DF 206 520.; 1493: DF 205 264., DF 273 223.; 1495: DF 206 525.; 1497: Apponyi I. 400., DL 46 385.; 1498: DF 273 186.; 1501: DL 59 905.; 1511: DL 59 992. - Esküdtként: 1487. júl. 22.: DL 20 246. 81 Rudnay Β.: A Zsámbokréthyak i. m. 22. - Rudnay az 1487. évi vészkai adatot a ma már lappangó beckói Reviczky-levéltárból idézi. Abban ugyanakkor bizonyosan nem szerepel az Agg ragadványnév, hiszen az oklevél fogalmazvány-formában a nyitrai káptalani levéltárban is megtalálható. Kissé zavaró viszont, hogy a 28. oldalon már Olasz Lászlóról állítja, hogy 1487-ben királyi ember volt. Mivel Olasz László 1488-ban döntőbíró volt, igen valószínű, hogy ő volt ugyanebben az időben esküdt: DF 205 386. 82 1478: DL 95 396., 95 398.; 1480: DL 95 407.
