Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
26 TILKOVSZKY LÓRÁNT metbirodalmi kormány által a külföldi — elsősorban a kelet- és délkeleteurópai — németek számára elhatározott 30 millió márkás (de hamarosan 100 milliósra emelt) hitelprogramból (Ost-Sanierung = OSSA) való részesedésük tekintetében, így már ez évben történt Lengyelországban egy illegális statisztikai felmérés a Posen és Pomerellen, illetve Galícia területén élő németek demográfiai, gazdasági, kulturális viszonyairól, amit már csak ki kell egészíteni más lengyelországi területek német lakossága adatainak felvételével, valamint — Jugoszláviában — Horvátország és Szlovénia területének németségére vonatkozóan. A Deutscher Schutzbund tervbe vette, hogy a következő esztendőben, azaz 1927-ben, teljessé téteti a jugoszláviai felmérést, a még hátralévő területek németjei, főleg bánáti és bácskai németek adatai begyűjtetésével, valamint elvégezteti a magyarországi németség viszonyainak statisztikai felmérését. Loesch már régebben beszélt erről Bleyerrel és Gündischsel, akik 1926-ban foglalkoztak is már ilyesmivel azokban a német községekben, ahol voltak bizalmi embereik. A romániai németség felmérését Loesch 1928-ra irányozta elő. Főleg a Szatmár-vidék és Máramaros, valamint a Bánát Romániához tartozó része vonatkozásában látta ennek szükségességét, az erdélyi szászok viszonyairól ugyanis megfelelő ismeretekkel rendelkeztek.'5 Ε közelebbi terveken túlmenően távlati tervként szerepelt, hogy minden országban, ahol németek élnek, így a Szovjetunióban is, történjék róluk részletes felmérés, az illető kormányok tudta nélkül, ezen országok hivatalos statisztikáit német szempontból felülbírálva, mégpedig azon döntő szempontból, hogy a Deutscher Schutzbund által szorgalmazott ezen statisztikai felvételek során németnek minősítendők a már asszimilálódott német származásúak is. Ennek alapján rajzolandó meg országonként a német néptalaj (deutscher Volksboden) térképe, amely ily módon — a hagyományos, néprajzi térképektől eltérően — sokkal nagyobbra kerekíti a német településterületeket, könnyebben kapcsolatba hozza azokat egymással, jobban kimutatja az elszakított területek németségének (Grenzlanddeutschtum) az összefüggő német „néptalajhoz" tartozását, illetve szigetszerű települtség esetén (Inseldeutschtum) megalapozhatja igényét területi autonómiára."' Ε német „néptalaj-térképek" készítése (Volksbodenkartogra- phie), amelyek nem voltak ugyan politikai térképek, de a német expanziós törekvéseket igen jól mutatták, s azok várható politikai következményeit sejtetni engedték, megjelenésükkel és terjesztésükkel minden országban — mint „pángermán térképek" — sok izgalmat és nagy felháborodást keltettek a következő években. így Magyarországon is, ahol a „csonka-országnak" elsősorban nyugati határszélét (Sopron, Szombathely, Kőszeg, Mosonmagyaróvár és más városokkal), de a Dunántúl nagy részét, ha ugyan nem egészét is veszélyeztetve látták. Loesch elképzelései szerint, amelyek a Deutscher Schutzbundnak 1927 januárjában a Külügyi Hivatalhoz benyújtott memorandumából ismerhetők meg,77 községenkénti német állományfelvételről van szó, a Lengyelországban alkalmazott kérdőív — szükség esetén a más országok körülményei szerint módosítandó, de az egységes kiértékelést feltétlenül biztosító — felhasználásával. A kérdőív kiterjed a község lakosainak számára, nemzetiségi megoszlására nemenként; a lako-75 Uo. „Volksgrundbuch. Allgemeines". K655488 76 Uo. Allgemeine Richtlinien. K655588 és K655799. 77 Uo. Loesch memoranduma. Berlin, 1927. január. K655445.
