Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
20 TILKOVSZKY LÓRÁNT tattak az egyesületben semmiféle szerepet - kívülről áskálódott nemcsak Bleyer, de egyre inkább Gratz ellen is, azzal vádolva az egyesületet, hogy nem gátolja, hanem elősegíti a Deutscher Schutzbund pángermán agitációját Magyarországon.52 A Deutscher Schutzbund 1924. augusztus 15-i helyzetképe szerint az egyesület megalapítása, amelyhez a magyarországi németség részéről nemzeti állománya megőrizhetésének reménye fűződik, nagyon nehezen elért, a magyar közvélemény jó része által sokallt és gyanakvással fogadott, inkább külsődleges siker lévén, nem lehetünk különösebben bizakodó hangulatban. Az igényekhez képest az elért eredmények minden tekintetben igen szerények, de a magyarországi németek kénytelenek ezzel jelenleg beérni. Talán mégis könnyebb lesz ezután megvallaniuk nemzeti mivoltukat, szembeszállni az alsóbb hatóságok megfélemlítési akcióival, s kinevelni egy öntudatos, népiségéhez hű értelmiségi törzsgárdát.53 Loesch ugyanezen a napon kelt, Papp Antalhoz intézett levele reményének ad kifejezést a tekintetben, hogy az egyesület láthatóan szoros kapcsolata a hivatalos apparátussal és politikai személyiségekkel, nem akadályozó béklyót, hanem előmozdítást fog mégis jelenteni.5 4 Az Európai Német Népcsoportok Bizottsága 1924. november elején Berlinben ülésezett. Az ennek előkészítésével foglalkozó Bruns október 28-i levele Bracht kancelláriai államtitkárhoz, rámutatott a kisebbségi német politikusok elégedetlenségére és elkedvetlenedésére amiatt, hogy a Birodalom vezetői részéről nem találnak bátorító kiállásra mellettük, s emiatt a hivatalok tisztviselői sem tanúsítanak igazi érdeklődést és segítőkészséget problémáik iránt. Arra is célzott, hogy nagyobb kölcsönös bizalom és szorosabb kapcsolat jobban kihasználhatóvá tenné a Birodalom számára azt az igen értékes információforrást, amit az európai német népcsoportszervezetek vezetői jelentenek.55 Sürgetésére ezúttal először fordult elő, hogy a birodalmi kancellár kész volt — bizalmasan bár, de ünnepélyesen — fogadni november 3-án a német kisebbségek vezetőit. (Köztük magyar részről Bleyert). Wilhelm Marx kancellár szavai a következők voltak: „A német nép és a birodalmi kormány a legmelegebben együtt érez a német néprészek sorsával az idegenben, és üdvözli azokat a szoros kapcsolatokat, amelyeket a német kisebbségek kulturális vonatkozásban fenntartanak a népi hazával (Volksheimat). Kulturális' téren a birodalom lehetőség szerint támogatni igyekszik a kisebbségeket. Politikailag természetesen, megfelelően az államjogi helyzetnek, mindkét fél érdekében tartózkodó magatartásra van szükség; ez vonatkozik a jelenlegi tanácskozás kezelésére is a bel- és külföldi sajtóban. De a birodalmi kormány már kezdettől fogva elszánta magát arra, hogy fellép a nemzeti kisebbségek joga megóvása, illetve kialakítása érdekében. A Népszövetségen kívül és adott esetben azon belül is Németország a kisebbségvédelem érdekében fog tevékenykedni, és ily módon törekedni fog olyan tartós 52 Bellér Béla: Az ellenforradalom nemzetiségi politikájának kialakulása. Budapest, Akadémiai, 1975. 279-285. 53 PAAA, Abt. VI. (Kult), Deutscher Schutzbund. „Schutzbundbrief", 1924. augusztus 15. K654507. 54 Loesch levelének e részére Papp Antal utal Weber Arthurnak írt levelében. Budapest, 1924. augusztus 16. MOL, K437. 6. es. 7. tétel. 55 ΒΑ, R 43. I. 545. Bd. 4. Fol. 157-159.
