Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135

V. M. MOLOTOV 1940. NOVEMBERI BERLINI TÁRGYALÁSAI 185 ezt a két kérdést bizalmas dokumentumokban rögzíteni lehetne egymás között, ha a Szovjetunió osztja Németország nézeteit a háború kiszélesedésének megakadályozásáról, és annak befejezését akarja. Hozzáteszi, úgy gondolta, jól értette Molotov szavait, hogy mindezek a kérdések tanulmányozásának a végső célja az, hogy egyezményt kössenek a hármak paktumának résztvevői egyik részről, és a Szovjetunió a másik részről a négy nagyhatalom ebben a szellemben történő együttműködéséről. Hogy ezeket az ügyeket konkrétabban megvizsgálhassuk, felvázolt néhány pontot, melyeket — szerinte — tartalmaznia kellene ennek az egyezménynek. Szeretne hangsúlyozni, hogy ilyen konkrét formában ő, mármint Ribbentrop, nem beszélt sem Japánnal, sem Olaszországgal. Úgy vélte, ezeket a gondolatokat először a Szovjetuniónak és Németországnak kell egymással tisztáznia. Természetesen általánosságban már megtárgyalta ezeket a gondolatokat Japánnal és Olaszországgal. Egyet szeretne mondani, mégpedig azt, hogy amit elmond, az nem javaslat lesz, hanem csupán nyers formában megfogalmazott gondolatok. Kéri, beszéljünk Sztálinnal egy ilyen megállapodás lehetőségéről. A következő lépésként Olaszországgal és Japánnal kell tárgyalni. Mindennek akkor lesz értelme, ha tisztázzuk ezeket a kérdéseket. A Háromhatalmi Egyezmény résztvevői és a Szovjetunió közötti megállapodást körülbelül a következő formában képzeli el (Ribbentrop a zsebéből papírt vesz elő és e papírra nézve mondja tovább): „A Háromhatalmi Egyezményben résztvevő államok kormányai attól az óhajuktól vezettetve, hogy az őket érintő területeken a népek boldogulását elősegítő új rend alakuljon ki, együttműködésük alapjainak megteremtése céljából az alábbiakban állapodtak meg: 1) A Háromhatalmi Egyezménynek megfelelően Németország, Japán és Olaszország megállapodtak abban, hogy meg kell akadályozni, hogy a háború világméretű konfliktussá szélesedjék, és hogy a béke megteremtése érdekében együttes munkálkodásra van szükség. Kinyilvánították azon óhajukat, hogy a világ más részén élő népeket is bevonjanak az együttműködésbe, amennyiben ezek a népek hajlandóak törekvéseiknek ugyanilyen irányt szabni. A Szovjetunió kijelenti, hogy szolidáris ezekkel a célokkal, és elhatározta, hogy a maga részéről kész politikai együttműködésre a Háromhatalmi Egyezmény résztvevőivel. 2) Németország, Olaszország, a Szovjetunió és Japán kötelezik magukat arra, hogy tiszteletben tartják egymás érdekszféráit. Amennyiben ezen érdekszférák ütköznének, baráti szellemben fognak megállapodni minden ebből a tényből fakadó ügyben. 3) A szerződő felek nem támogatnak olyan csoportosulásokat, amelyek bármelyikük ellen irányulnak. Kötelezik magukat arra, hogy gazdaságilag támogatják egymást, és gazdasági megállapodásaik bővítésére fognak törekedni. 4) Ezt az egyezményt hosszú távra, mondjuk tíz éves időtartamra lehetne megkötni." Ehhez a megállapodáshoz csatolni lehetne valamilyen formában egy kiegészítő titkos megállapodást. Ebben a kiegészítő egyezményben — utalva a nyilvános egyezményre — rögzíthetnénk a megállapodó négy fél területi aspirációinak súlypontjait. Ami Németországot illeti, a békekötéskor Európában végrehajtandó revíziókon "kívül törekvéseink súlypontja Közép-Afrikában van.