Századok – 2005

KRÓNIKA - Balogh Sándor (1926-2004) (Földes György) 1603

1604 KRÓNIKA Hasonló erények jellemezték A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945-1947 (1982) című könyvét, amelyet később kiegészített a fordulat éve utáni időszak eseménytörténetével (Magyarország külpolitikája 1945-1950, 1988). Balogh Sándor ebben a munkájában megmutatta, hogy nem sikerült, nem sikerülhetett a trianoni igazságtalanságra, a nemzeti sérelmekre orvoslatot kapni a nagyhatalmaktól. Nem titkolta azt sem, milyen új sebeket ejtett e hatalmak magatartása a magyar nemzeten. A népek, népcsoportok kollektív felelőssé tétele alapot adott a magyarok kitelepítésére Szlovákiából, illetőleg a magyarországi németek kitelepítésére kényszeríttette a hazai kormányzatot. Könyve nagy teret szentelt a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos magyar törekvések bemutatásának. Nem maradtak rejtve a műben a korabeli jobboldal külpolitikai elképzelései sem. Balogh Sándor ideológiai alapállása nem változott az idők folyamán, ahogy a politikatörténet-írást is szigorú szabályok szerint igyekezett művelni. Külön kismonográfiában foglalkozott az 1945. évi választásokkal (1984). Önálló tanulmányokat szentelt a magyar-szlovák lakosságcserének (Történelmi Szemle, 1979/1.), valamint a német nemzetiségű lakosság kitelepítésének („Elmélet és Politika" Információs Szemle, 1981/4.). 1995-ben „Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945-1946)" című tanulmánya (Századok, 1995/3.) zárta a sort. A népi demokrácia több volt számára kutatási témánál. Ez a politikai rendszer több okból meghatározó szerepet játszott Balogh Sándor a világról, múltról, jelenről és jövőről szóló gondolkodásában. Ezt a politikai formációt, az önállóságukat megőrző politikai erők összefogását, a közvetlen demokráciával kiegészülő parlamentarizmust és a tőke felülről és alulról egyszerre megvalósuló ellenőrzését megvalósíthatónak és megvalósítandónak tartotta akkor is, amikor az államszocializmus tökéletlenségével, majd vereségével kellett szembesülnie. Balogh Sándor szakmai érdeklődése jóval szélesebb volt kutatói vállalásainál. Ezért szerkesztőként számos kollektív monográfiában is szerepet vállalt. Közülük kiemelkedik A magyar népi demokrácia története 1944-1962 (1978) című kötet, amely mègjelenésének idején vetélytársává vált A magyar forradalmi munkásmozgalom története harmadik kötetének. Ebben a munkában a köztörténeti szemlélet dominált, és a határozott törekvés a gazdaság-, társadalom- és politikatörténeti interpretálási lehetőségek közötti kiegyensúlyozásra. 1985-ben jelent meg a Magyarország a XX. században című többszerzős egyetemi tankönyv, amelynek szerkesztői feladatait ő látta el. Ez a mű rosszallást váltott ki politikai körökben. Ugyancsak kulcsszerepet játszott Balogh a Nógrád megye történetét feldolgozó kötetsorozat elkészítésében. Főszerkesztője volt a Balassagyarmat egész történetét leíró kollektív monográfiának. Nem lehet említés nélkül hagyni a Balogh Sándor vezetésével készült forráskiadványokat sem. A legjelentősebbek közé tartozik az Izsák Lajossal közösen jegyzett Pártok és pártprogramok, 1944-1948 (1977), amelyhez nagyigényű elemző bevezetőt is készítettek a szerkesztők. Balogh Sándor felügyelete és irányítása mellett készült A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületei 1956-1957-es jegyzőkönyveit tartalmazó nagyszabású ötkötetes kiadványsorozat a Politikatörténeti Intézetben (1993-1998). Elkötelezettsége a nemzeti probléma iránt megmutatkozott abban is, hogy főszerkesztette A magyar állam és a nemzetiségek