Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vidéki diákmozgalmak 1956-ban (Ism.: Izsák Lajos) 1596

TÖRTÉNETI IRODALOM 1599 rút követő esztendők strukturális változásai) után ismerteti a MEFESZ újjáalakulásának (Szegeden 1956. október 15-én bontott zászlót) körülményeit és országos kapcsolatainak kiépülését. Vezetői jelentős szerepet játszottak a helyi nemzetőrségben, forradalmi bizottságokban és azok tanácsadó testületeiben is. Közülük sokan még a forradalom leverése után, 1956 decemberében is röpcéduláztak és sztrájkokat szerveztek. A kádári restauráció, a megtorlás során számos egyetemista súlyos büntetést kapott, sokukat elbocsátottak az egyetemről, és később sem tudták befejezni tanulmányaikat. Nagy István: „A pedagógiai főiskolások részvétele a szegedi MEFESZ megalakításában és munkájában (1956-1957" c. tanulmánya abból indul ki, hogy már 1956. október 6-10 között voltak olyan megbeszélések, összejövetelek Szegeden, ahol előkészítették és megfogalmazták az október 15-én hivatalosan is zászlót bontó MEFESZ programjait. A főiskolai hallgatók közül a forradalom napjaiban fontos szerepet játszott Gönczöl Dezső földrajz-rajz szakos hallgató, akit a forradalom leverése után bebörtönöztek. A róla rajzolt kitűnő portrén túl részletesen leírja a hallgatók más egyetemek (Pécs, Debrecen) diákgyűlésein való szereplését és elemzi az akkor készült főiskolai autonómia tervezetet. A forradalom leverése után 15 hallgató menekült külföldre, kilenc tanárt állásvesztéssel, illetve kényszernyugdíjazással sújtottak. Az 1957 márciusában megalakított főiskolai KlSZ-szervezet csak az év végére tudta helyzetét megerősíteni. Szakolczai Attilának: „Miskolci egyetemisták a borsodi forradalomban" c. tanulmányának megírásakor nem kellett töretlen utat bejárnia. Egyrészt korábban megírta Borsod-Abaúj-Zemplén megye korabeli eseményeinek történetét, amely megjelent az általa és A. Varga László által szerkesztett: A vidék forradalma 1956. c. kötetben (2003), másrészt korábban olvashatta — jegyezzük meg, hogy kritikailag hasznosította is — Ungváry Rudolf: Utána néma csönd. A miskolci egyetem 1956-os diákparlamentjeinek története (Bp. 1991), valamint Ungváry Krisztián: A miskolci egyetemi diákparlament története (1956) c, 1992-ben megjelent munkáját. Ezzel együtt számos új levéltári forrás (BAZML és Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) feltárásával a kötet egyik legalaposabb, szakmai szempontból is jól kiérlelt tanulmányát készítette el. Végső következtetése is sajátosnak mondható: „Annak figyelembevételével, hogy a diákparlament, általában a diákok milyen komoly szerepet játszottak a forradalomban, viszonylag enyhének lehet nevezni az ellenük hozott ítéleteket." (177. o.) Hasonlóan járt el Filep Tibor is, aki 2000-ben adta közre „Debrecen 1956. Forradalom, nemzeti ellenállás megtorlás" c. munkáját. Joggal és természetesen ennek eredményeire alapozta tanulmányát. Kimutatja, hogy 1956. október 23-án délelőtt 11 órakor — az országban legkorábban — a debreceni egyetemi ifjúság vonult ki az utcára azért, hogy kikényszerítse 20 pontban összefoglalt követeléseit, illetve annak közlését a helyi Néplapban. Részletesen ismerteti és elemzi a városi forradalmi bizottság tevékenységét, amelyben meghatározó szerepet játszott és töltött be két fiatal egyetemi tanársegéd, Für Lajos és Dede László, valamint Kozák József, Székelyhídi Ágoston, Kertész László és Lázár Imre. November 4. után egy fél évre volt szüksége a Kádár-féle hatalomnak, hogy a debreceni felsőoktatási intézményekben „rendet" teremtsen. „Az egyetemek politikai restaurációját, a megtorlást — állapítja meg a szerző — a volt MDP káderek, akkor már MSZMP tagok vezényelték." (205. o.) Rozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc diákmozgalmai Pécsett és Baranya megyében" c. tanulmányának érdeme a pécsi MEFESZ küldöttei tevékenységének részletes bemutatása a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsában. Itt az egyetemisták, a radikális szárnyat alkották, részt vettek a pártház elfoglalásában, az ávósok letartóztatásában, és két nemzetőr zászlóaljat is alakítottak. Közülük sokan részt vettek a forradalom leverését követő nemzeti ellenállásban, jelesen a „mecseki láthatatlanok" harcaiban. A megtorlás időszakát bemutatva — az egyetemisták és tanár-résztvevők meghurcolásán és bebörtönzésén túl — szól arról is, hogy Pécsett és Baranyában középiskolai diákokat hurcoltak meg a forradalomban, vagy az utóvédharcokban tanúsított magatartásukért. Mészáros Gyula: „A Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatóinak és Veszprém megye középiskoláinak részvétele az 1956-os forradalomban. Kronológia" c. tanulmánya korábbi munkájának (Forradalom és szabadságharc Veszprémben 1956. Veszprém. 2001.) az újabb kutatásokkal kiegészített változata, ami első pillantásra látszólag „kilóg" a kötetből. A kronológiát végigolvasva — igaz száraz tények közlése alapján —mégis rendkívüli tárgyilagos, világos és pontos, precíz képet kapunk a korabeli helyi történésekről. Az adatok szorgalmas összegyűjtéséért dicséret illeti a szerzőt, cikke ilyen formában is „szerves részét" képezi a kötetnek.