Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány; közösség művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára (Ism.: Héjja Júlia) 1574

TÖRTÉNETI IRODALOM 1575 kaszokban preferált kutatási témákra rákérdező Kósa-interjú, továbbá az ünnepelt megjelent publikációinak válogatott bibliográfiája zárja. A kötet első, Kánonok és kihívások című fejezete filozófia- és eszmetörténeti, valamint irodalmi tanulmányokat fog egybe. Fehér M. István Polgári kultúra, polgári műveltség, polgári filozófia címmel (14-28.) Kant tanairól, a megismerés kopernikuszi fordulatáról, morálról és vallásról, továbbá a neokantianizmus világszemléletéről értekezik. A kanti filozófia az abszolút igazságot vagy valóságot kereső drámaíró, Heinrich von Kleist számára is meghatározó olvasmányélmény volt. Ez derül ki Horváth Géza (29-38.) fontosabb, a női lélek rezdüléseit felfejtő Kleist-drámákat elemző munkájából. Kulcsár Szabó Ernő Hungarológia - hermeneutika és kulturális poétika között című írásában (39-51.) a magyarságtudomány — amelynek változatait és változásait az 1980-as években éppen Kósa László vizsgálta — újraértelmezésére tesz kísérletet. Az irodalmi kánon mibenléte, a maradandó érték kérdése, a hagyománytörténés fogalma, remekmű és fejlődéstörténet áll Szegedy-Maszák Mihály tanulmánya (80-90.) középpontjában. A protestáns etika Magyarországon (1994) című monográfia szerzője, Molnár Attila Károly (52-63.) az ókori filozófusok és a középkori keresztény gondolkodók, a reformáció képviselőinek tanaiból kiindulva a „vallás" jelentésének kora újkorban kialakult összetevőit mutatja ki. Az Egyház, felekezet, identitás köré több — jórészt 19-20. századi témaválasztású — katolikus és protestáns egyháztörténeti tanulmány csoportosul. Mint Makó Rómától címmel Tóth István György (123-139.) a török hódoltságban élő katolikusok és a missziós tevékenységet összehangoló, Rómában székelő Hitterjesztés Szent Kongregációja közötti kapcsolatot tárja fel Makó és Szentlőrinc példáján keresztül. A tanulmányt kiegészítő, 1646-tól 1673-ig közölt hat latin és olasz nyelvű dokumentum vallási, hitéleti kérdések mellett betekintést enged a két település demográfiai, nemzetiségi, művelődési viszonyaiba. Körvonalazódik az iratokból a protestáns-katolikus együttélésből adódó konfliktushelyzet és az obszerváns ferences misszionáriusok pasztorációs tevékenysége is. Hasonlóképpen forrásközleményt bocsát közre a Mindszenty-per monográfusa, Gergely Jenő (177-200.). Az 1949-ben lezajlott per nyomozati anyagából tallózva Mindszenty József veszprémi püspök és a helyi nyilas vezetők közötti, politikai és valláserkölcsi alapon álló feszültséget érzékelteti az 1944-1945. évekből. Rámutat azonban arra, hogy a püspök ellen eszközölt megtorlásban, letartóztatásában már döntően személyi és anyagi természetű aspektus érvényesült. A magyar katolikus egyház 1945-1989 közötti történetének historiográfiai szempontú számbavétele Hatos Pálnak (201-214.) köszönhető. A szerző áttekinti az egyház anyagi helyzetét megingató 1945. évi földosztástól kezdődően a lehetséges belső korszakhatárokat. Az 1945-1948 közti időszak ismertetésénél külön teret szentel a Mindszenty-kérdéskörnek, érinti az állam katolikus egyházzal 1950-ben kötött egyezményét, az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységét. Értékeli a vatikáni egyezmény (1964) és az Ostpolitik hatásait, valamint az 1970-es évek közepétől érzékelhető oldódást. Hatos utal a laikus hívek hitéletét érintő vallásszociológiai felmérésekre is. Hiányolja a Lékai László bíborosi működésére, továbbá a szerzetesi középiskolák történetére, szocializációs szerepére vonatkozó feldolgozásokat és a mikrotörténeti kutatásokat. Az egyházi iskolák államosításáról szóló 1948:XXXIII. tc. megalkotása és parlamenti vitája című tanulmány Izsák Lajostól (215-221.) olvasható. A Bognár József által előterjesztett, és a Demokrata Néppárt indítványára név szerinti szavazással elfogadott törvény előzményeként megismertet az egyes felekezetek és pártok részéről megfogalmazott álláspontokkal. Külön kiemeli Mindszenty és a katolikus püspöki kar, valamint a DNP határozott elutasítását. A protestáns egyháztörténeti tanulmányok sorát időrendben Tolcsvai Nagy Gábor írása (269-278.) nyitja meg. A munka az 1770-es évektől az 1840-es évek végéig tartó nyelvújítás és a protestantizmus eszmetörténeti összefüggéseit világítja meg. Hangsúlyozza a reformáció eredményeit, összegzi a nyelvújítás hagyományos nyelvészeti értelmezéseit, amit az antropológiai megközelítésű nyelvtervezés modelljével és a nyelvközösség fogalmával egészít ki. Az irodalmi nyelvvé válás folyamatát, a sztenderdizációt nem nyelvtörténeti, hanem nyelvtervezési szempontból — a Neustupny-modell felhasználásával — ismerteti. Szól a nyelvtanírás és a szóalkotás jelentőségéről, Kazinczy Ferenc és Teleki József kálvinista protestáns etikából merítő nyelvesztétikai- és filozófiai tevékenységéről. Dobszay Tamás A felekezetiség hatása az alsófokú igazgatás szervezetére 1848 előtt című tanulmányában (168-176.) a községi önkormányzat és a helyi egyházvezetés összefonódását vizsgálja. Község- és helytörténeti monográfiákra támaszkodva megállapítja a községi és felekezeti vezető pozíciók közötti elterjedt, de semmi esetre sem általánosítható átfedést. Az együttműködés