Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat közgyűléséről 1551

1554 BESZÁMOLÓ értelmezhetővé teszik a „megszállás" általános fogalmát is. Hiszen — mint láttuk — a nyugati szövetségesek is „megszállták" Németország nyugati felét, csakhogy e megszállás teljesen mást jelentett, mint a szovjet okkupáció. A „megszállás" kifejezés tehát egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a folyamat politikai következményeiről is tájékoztasson. Továbbá azért is súlyos torzítás 1945 kapcsán csupán „megszállásról" beszélni, mert ezzel úgy állítjuk be, mintha nem jelentett volna semmilyen minőségi változást az, hogy megszűntek a Dunába lövések, hogy véget ért az értelmetlen mészárlás, az ország nemzeti vagyonának megsemmisítése és a teljes létbizonytalanság. Amit a nyilas kormány tevékenységéből és távlati terveiből ismerünk, az elég ahhoz, hogy megállapítsuk: Szálasi és elvtársai szörnyeteg tervekkel rendelkeztek és csak az idő akadályozta meg őket abban, hogy ezeket valóra váltsák. Magyarország a második világháborúban majdnem egymillió állampolgárát vesztette el! Hogy „csak" ennyit és nem többet, az nagy részben annak köszönhető, hogy a háború Magyarországon, majd egy hónap múlva Európában is véget ért. Méltánytalanság az áldozatokkal szemben, ha erre 1945 értékelése kapcsán nem reflektálunk. Ha egy szóval akarjuk kifejezni azt a folyamatot, amelyet a nyilas diktatúra és a háborús pusztítások vége jelentett, de el akarjuk kerülni azt, hogy a szó túlzott optimizmust sugalljon a később bekövetkezett eseményeket illetően, akkor csak a megszabadulás kifejezést használhatjuk. Ez az egyetlen olyan szó, amely egyrészt kifejezi, hogy az ország szörnyű tehertől szabadult meg, másrészt kellően méltányos a diktatúrák összes áldozatával szemben. Ezt követően Szerencsés Károly fejtette ki nézeteit a kérdésről. Az előadó a szovjet megszállás körülményeit és következményeit ismertette. Előadása elején leszögezte, hogy olyan bonyolult történelmi helyzetet, mint amilyen 1944/45 fordulóján előállott, nem érdemes egyszavas meghatározásokkal értékelni. 1944/45 fordulójának apokaliptikus állapotait azzal a képpel jellemezte, amikor a nyilasok a körülzárt Budapesten túszokat akasztottak, majd néhány hét múlva az Oktogonon már az új Néptörvényszék ítéletével szintén lámpavasra húztak föl embereket. Közben a Harmadik Birodalom hadserege és a Vörös Hadsereg elkeseredett küzdelmet folytatott - minden magyar négyzetkilométerért. S az emberek várják, hogy legyen ennek már vége: olyan áron is, hogy „bejönnek az oroszok". Legyen vége a háborúnak, bombázásnak, a náci és nyilas rablásnak, gyilkolásnak, fel lehessen jönni a pincéből, újra lehessen kezdeni az életet. Az előadó idézte a magyar nyelv értelmező szótárának magyarázatát a „megszállás" kifejezésre: „Idegen hatalom valamely országot, országrészt fegyveres erőivel átmenetileg ellenőrzés alá vesz, anélkül, hogy a maga államának területéhez kapcsolná." Ennek értelmében a Szovjetunió: a) idegen hatalomként jelent meg 1944-ben, hiszen nem korábban megszállt saját területét vette birtokba (BIDÓ István írta: „ez a hadsereg mindenekfelett idegen hadsereg volt" - ebből fakadt brutalitása, a legyőzöttekkel szemben); b) ellenőrzése alá vette a területet (a Szövetséges Ellenőrző Bizottság működése, majd a katonai-politikai jelenlét állandósítása mutatja ezt a tényt);