Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

BESZÁMOLÓ 1535 sírba szállnak. Ám mégsem egészen így történt, mert pl. Beaufort gróf, a Die Neue Zeit tulajdonosa 1914 júliusában nyílt levélben fordult a szlovákokhoz, amelyben támogatásáról biztosította őket. A Szlovák Nemzeti Párt nagyon pozitívan fogadta a nyilatkozatot, s a szlovákok a háborúban sokáig nagyon hűségesek voltak a Monarchiához. A háború végén azonban érthető módon eltávolodtak tőle, és egyre inkább az elszakadást követelték. Károly trónra lépésétől a szlovákok általában nem vártak alkotmányos reformot. Ferdis Juriga képviselő azonban nagy jelentőséget tulajdonított az eseménynek, és Károly megkoronázását a Slovenské l'udove noviny hasábjain Cirill és Metód 867. évi római fogadtatásához hasonlította. Károly közigazgatási reformtervei azonban az osztrák tartományokra korlátozódtak, ezért 1917 elején Edvard Benes kimondottan veszélyesnek nevezte a Károly által kezdeményezett különbékét, mivel az, miközben Csehországot talán Ausztria szintjére emelte volna, Szlovákiának azonban csak a Magyarországon belüli autonómiát hozta volna meg. Ezt meg is erősítették Károlynak a cseh küldöttség előtt 1918. október 12-én elmondott szavai, amikor az uralkodó a szlovákok hagyományos hűségére hivatkozván kifejezte ellenzését a szlovákoknak a formálódó csehszlovák államhoz való csatolásával szemben. A Monarchia felbomlását azonban Károly október 16-i manifesztuma sem állította meg, Juriga pedig három nappal később a természetjogra hivatkozva követelt teljes önrendelkezést — és potenciálisan önálló államiságot — a szlovák nemzet részére a magyar parlamentben. A magyar állam integritását sem a király visszavonulása, sem a köztársasági fordulat, sem a sokféleképpen értelmezett, 1918. november 13-i belgrádi katonai egyezmény nem tudta megmenteni. A tanácsköztársaság bukása után az antant 1919 augusztusában és 1920 februárjában is kijelentette, hogy nem tűri a Habsburgok visszatérését. Amikor Magyarországon a parlament helyreállította a királyság államformáját, Csehszlovákia Rapallóban aláírta a Habsburg-ellenes szerződést Olaszországgal és Jugoszláviával. Benes külügyminiszter 1921. január végén casus bellinek, nevezte a Habsburgok visszatérését, mivel szerinte az éles ellentétben állt volna a versailles-i rendszerrel. Március közepén csehszlovák-magyar megbeszélések indultak, de nagy változásokat ez sem hozott a bilaterális kapcsolatokban, már csak azért sem, mert Károly március 26-i Magyarországra érkezése után a tárgyalások megszakadtak. Horthy Károly határozott követelése ellenére sem volt hajlandó átadni a hatalmat, mert félt a Magyarország elleni súlyos akciótól. Március 31-én a csehszlovák parlament is tárgyalta a kérdést: Benes interpellációkra válaszolva részletesen ismertette Csehszlovákia külpolitikáját Magyarországgal szemben. Bírálta azokat, akik destabilizálni akarják a térséget, és új háborút provokálnak. Hozzátette: a puccskísérlet miatt nemcsak Csehszlovákia érdekei sérültek, hanem a közép-európai demokráciák is veszélybe kerültek. Károly hamarosan elhagyta Magyarországot. 1921 nyarán véglegesen megalakult a kisantant, ami tovább súlyosbította Magyarország külpolitikai elszigeteltségét. Ugyanakkor Csehszlovákia igyekezett ismét felvenni a kapcsolatokat Magyarországgal. Károly október 22-én megint megkísérelte a trónfoglalást. Benes aktivitását ekkor a magyar kormánynak a király elleni fegyveres harca, majd a király letartóztatása sem tudta lefékezni. Benes szerint Károly visszatérése valójában